rubicon
back-button Vissza
1683. július 14.

Kara Musztafa ostrom alá veszi Bécset

Szerző: Tarján M. Tamás 1683. július 14-én kezdődött meg Bécs török ostroma, melyet Kara Musztafa török nagyvezír irányított az Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf vezette védők ellen. A szeptemberig elhúzódó várvívás végén, a kahlenbergi csatában aztán a Sobieski János (ur. 1674-1696) vezette keresztény haderő visszaverte az oszmánokat, és győzelmével előkészítette Magyarország felszabadítását. Bécs már a 15. század óta kiszemelt trófea volt az oszmán szultánok számára, melyet elsőként I. Szulejmán (ur. 1520-1566) kísérelt meg elfoglalni, 1529-ben. Mivel a törökök a birodalomépítés során ritkán vállalkoztak kockázatos akciókra, a császárváros az elkövetkező 150 évben elkerülte a további ostromokat, és a Habsburgok által vívott háború a magyar végvárvonalon zajlott. Szulejmán halála után az oszmán hatalom folyamatosan vesztett erejéből: a tizenötéves háborút (1593-1606) már döntetlen eredménnyel vívta meg, a 17. század első évtizedeiben pedig belső problémákkal kellett szembenéznie. Változást az 1660-as években a Köprülü-fivérek, Musztafa és Ahmed irányítása hozott, akik – miközben újra felvirágoztatták a birodalmat – útépítéseik révén csökkentették a Bécs elleni felvonulás idejét, a jelentős végvárak megszállásával – például Várad, Érsekújvár – pedig újabb területeket vontak adóztatás alá.

Az 1683-as ostrom közvetlen előzménye I. Lipót (ur. 1657-1705) intoleráns politikája volt, aki egyszerre akarta szétzúzni az önálló magyar államiságot és a protestáns felekezeteket. Bár az uralkodó 1681-ben meghátrált, és a soproni országgyűlésen visszaállította a rendek jogait, az ország református többségű részében olyannyira meggyűlöltette magát, hogy Thököly Imre vezetésével felkelés bontakozott ki. Thököly IV. Mehmed (ur. 1648-1687) támogatását is élvezte, és 1682 során – a Felvidékkel – kiszakított egy negyedik darabot az ország testéből. Miután a Habsburgok jelentős pozíciókat vesztettek Magyarországon, Mehmed nagyvezírje, Kara Musztafa úgy vélte, jó esély mutatkozik egy hódító hadjárathoz, mely Bécset vette célba.

A diván – szultáni haditanács – végül beleegyezett a hadjáratba, így a nagyvezír 1683 márciusában megindult észak felé. A térség keresztény uralkodói, Sobieski János és I. Lipót nem tudták, hogy a főerők melyikük országát szándékoznak megtámadni, így április 1-jén szövetséget kötöttek. A két koronás fő kölcsönös segítségnyújtási egyezménye tette aztán lehetővé, hogy a kahlenbergi csatában III. János vezesse

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.