D'Artagnan halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1673. június 25-én hunyt el Charles de Batz de Castelmore, Artagnan grófja, ismertebb nevén d'Artagnan, idősebbik Alexandre Dumas népszerű regénytrilógiájának főhőse.

D'Artagnan volt az egyetlen, aki a négy testőr közül valóban létezett is, életének számos fordulatát azonban csupán a nagy francia író teremtette meg. Az előkelő grófi családból származó testőrkapitány Gascogne tartományban, feltehetően 1610–15 között között látta meg a napvilágot – így a trilógia első része, a Három testőr cselekménye idején még gyermek volt. D'Artagnan – két bátyjához hasonlóan – 1640 után Párizsban, a királyi testőrségben próbált szerencsét, ahol először elutasították jelentkezését, mivel nem volt katonai tapasztalata. D'Artagnan végül a család egy jó barátjának, Tréville grófjának köszönhetően egy muskétás századba került, majd miután Turenne marsall alatt kitüntette magát a harmincéves háborúban, 1644-ben bejutott a Királyi Testőrség soraiba.

A katona mögött ekkor már egy hatalmasabb támogató, maga Mazarin bíboros-államminiszter állt, aki bizalmi szolgálatába fogadta, majd később Ausztriai Anna királynőnél is beajánlotta védencét. D'Artagnan követte a bíborost 1651-es száműzetésbe, hűségéért jutalmul később hadnagyi, majd 1655-ben kapitányi rangot kapott. Bár az élénk képzelőerővel bíró Dumas kedvelt hősének pályáját egészen a marsallbotig megálmodta, az igazi d'Artagnan sohasem jutott feljebb a kapitányságnál.

Miután Mazarin átszervezte a testőrséget, megbízható emberének juttatta a parancsnokhelyettesi rangot, ennek köszönhetően d'Artagnan a – XIV. Lajos spanyol házasságát követő – dél-franciaországi uralkodói körúton mint a király első számú védelmezője reprezentálhatta magát. Hamarosan Lajos is felfigyelt testőrkapitányára, és bizalmas politikai feladatokkal bízta meg őt. Amikor 1661-ben Lajos letartóztatásra ítélte a sikkasztással vádolt Nicolas Fouquet pénzügyminisztert, d'Artagnant bízta meg őrizetével, aki Angers és Vincennes vára mellett a Bastille-ba is elkísérte befolyásos foglyát. Tíz évvel később, Lauzun hercegének elfogatásában a testőrkapitány szintén hasonló szerepet játszott.

Közben – a természetes határok jelszavával – a Rajna bal partján fekvő területekre pályázó XIV. Lajos (ur. 1643-1715) megkezdte Hollandia és a Habsburgok elleni hódító hadjáratait, melyekben d'Artagnan is aktívan részt vett, az 1667-68-as devolúciós háborúban mutatott hősiességéért pedig kormányzói kinevezésben részesült. Ezt a nem szívelt posztot az 1672-es németalföldi háború kitöréséig viselte, mely során a becsvágyó kapitány Maastricht ostroma alatt, 1673. június 25-én életét vesztette. Halálát állítólag maga az uralkodó is meggyászolta.

A testőrkapitány alakja aztán egy Bastille-ban raboskodó testőr, Gatien de Courlitz 1700-as emlékiratai nyomán maradt az utókorra, mintegy száz esztendővel később pedig Dumas ezen történetet költötte tovább, tehát együtt rajzolták meg a mindenki által ismert, nagyratörő, hetvenkedő, de királyához és nemzetéhez mindig hű d'Artagnan figuráját. A híres regényíró 1844–48 között írt híres trilógiájában – A három testőr, Húsz év múlva, Bragelonne vicomte – D'Artagnant már egy alacsony sorból felkapaszkodó tehetséges ifjúnak mutatta be, és a 17. század középső évtizedeinek valamennyi jelentős történelmi eseményében szerepeltette: a La Rochelle-i hugenották 1626-os ostrománál, Buckingham hercegének halálánál, I. Károly angol király kivégzésénél, és a párizsi Fronde-felkelésnél is szerepet szánt neki.

Dumas tehetségének köszönhetően a fikciót ma már jobban ismerjük a testőrkapitány életéből, mint a valóságot. Ennyi kaland, és persze a valóságban sohasem létező három testőr nélkül talán D'Artagnan pályája unalmasnak vagy színtelennek tűnhet, hiszen végső soron ő is egy volt a 17. század kalandos korszakának feltörekvő katonái közül.