William Harvey angol orvos halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1657. június 3-án hunyt el William Harvey, a szív, valamint a vérkeringés működését először felismerő angol orvos.

Harvey 1578-ban, Folkestone-ban született egy jómódú középbirtokos család gyermekeként, ennek köszönhetően tanulmányait a legelőkelőbb intézményekben folytathatta: a canterbury-i királyi iskola után Cambridge egyetemén szerzett baccalaureatust, majd elhagyta a szigetországot, és 1599-től 1602-ig az orvosi képzés korabeli fellegvárában, Padovában tanult. Harvey a diploma megszerzése után visszatért Angliába, feleségül vette I. Erzsébet királynő udvari orvosának, Lancelot Browne-nak a lányát, és a londoni Szent Bertalan Kórházban gyógyított. Az Anglia trónját megszerző Stuartok hamarosan felfigyeltek a tehetséges doktorra, így aztán Harvey előbb I. Jakab (ur. 1603-1625), majd I. Károly (ur. 1625-1648) udvari orvosa lett. Ezenfelül az a megtiszteltetés érte, hogy 1615-ben az Orvosok Királyi Kollégiumának professzorává nevezték ki.

Harvey az orvoslás és az oktatás mellett kutatásaival írta be magát az orvostudomány történetébe, melyeket a szívműködés és a vérkeringés megismerése érdekében folytatott. A gyarapodó orvostudományi ismeretek dacára Harvey korában ezen a téren az alapelveket még mindig Galénosz szolgáltatta. Az ókori tudós úgy vélte, az embert kettős keringés jellemzi, mely rendszerben kétféle vér, a májból származó sötét, illetve a szívből kiinduló híg folyadék kering a testben. Galénosz hibás teóriája miatt az emberi testet vizsgáló középkori, kora újkori tudósok sokáig tanácstalanok maradtak a kérdésben, mert a test felnyitása után számos részt találtak a rendszerben – pl. hajszálerek – melyek jelentősége rejtve maradt előttük.

Harvey az uralkodó nézetekkel szemben azt állította, hogy a testben egyetlen keringési rendszer van, mely két zárt vérkörben szállítja a testnedveket, éspedig abból a célból, hogy a különböző szerveknek és testrészeknek tápanyagot szállíthasson. Megállapította azt is, hogy a szív két kamrája között nem áramlik át a vér, a kettéosztott szerv részei a körforgásban állnak kapcsolatban egymással. Bár az angol orvos szenvedélyesen szeretett boncolni, felfedezéseit rendkívül egyszerű tapasztalások után tette, hiszen a szívbillentyű és a véna működésének megismerése után a szívdobbanás és érverés közötti összefüggést, a vér áramlásának fizikáját tapintás révén és logikai úton is kikövetkeztethette.

Harvey tudományos nézeteit először az 1616-os esztendőben adta közre, majd 1628-ban megjelentette nagyszabású munkáját, mely az Anatómiai értekezés a szív és a vér mozgásáról címet viselte. Mint minden jelentős felfedezés, úgy az angol orvos elmélete is ellentmondásos fogadtatásban részesült, több évtizedes praxisa során számos támadást kellett elviseljen, betegei egy részét pedig el is vesztette, mert kuruzslónak tartották. Ennek ellenére számos neves orvos és kutató kiállt Harvey mellett, akit I. Károly is elég jó orvosnak tartott ahhoz, hogy rábízza saját egészségét.

A vérkeringés vizsgálata mellett a tudós fantáziáját más elméletek is megragadták, melyek már kevésbé találkoztak a természettudományos valósággal. Harveyt élénken foglalkoztatta például az embriológia, a megtermékenyülés problémaköre is. A tudós egyetértett Arisztotelésszel abban, hogy a megfogant utód még nem bír szülei tulajdonságaival, de próbált magyarázatot találni arra, hogy milyen folyamat játszódik le a születés előtt. Harvey úgy vélte, az emlős egyedfejlődésében is van olyan korszak, mikor az utód tojásban él; ennek igazolására egy időben számos elejtett szarvast megvizsgált Károly vadasparkjaiban, de – természetesen – nem talált bizonyítékot.

Harvey munkásságára negatív hatással volt az angol forradalom, mert állása elveszett, művei kéziratának nagy része pedig megsemmisült a háború során. Miután Károly fogságba került, az angol tudós egy darabig Oxfordban élt, majd az orvosok kollégiumának igazgatójaként tevékenykedett. William Harvey, az anatómia tudományának megalapozója, a keringési rendszer felfedezője Hampstead városában hunyt el, feltehetőleg agyvérzés következtében.