rubicon
back-button Vissza
1648. október 24.

A vesztfáliai béke

Szerző: Tarján M. Tamás

„Hogy ezt a békét és barátságot őszinteséggel és buzgalommal ápolják, és őrizzék meg, és mindegyik párt cselekedjen a másik fél hasznának, dicsőségének és előnyeinek érdekében; így minden oldalon virágzó békét és barátságot lássanak a Római Birodalomban és a Francia Királyságban, jó és hithű szomszédságot ápolva.” (Részlet a vesztfáliai békéből)

1648. október 24-én, Osnabrück és Münster városában kötötték meg a hadviselő felek a harmincéves háborút lezáró egyezményt, melyet az utókor vesztfáliai béke néven őrzött meg. A szerződés, mely jelentősen átrajzolta Európa térképét, tartós fegyvernyugvást ugyan nem hozott, ám mégis meghatározta a kontinensen évszázadokon át folytatott hatalmi politika alapelveit, és lerakta a modern diplomácia alapjait.

Miután a harmincéves háború – első általános európai konfliktusként – újdonságot hozott a történelemben, majdhogynem törvényszerűnek ítélhetjük, hogy az 1640-es évek elején megkezdődő békefolyamat szintén különlegesnek bizonyult. A vesztfáliai szerződés két helyszíne, Osnabrück és Münster már 1641 során otthont adott a kor diplomatáinak, a francia és a svéd szövetségesek ugyanis ezen városokban tárgyaltak a III. Ferdinánd császár (ur. 1637-1657) elleni fellépés összehangolásáról; a kettős helyszín tehát ebből az eseményből származott, ugyanis Münsterben, mely hagyományosan katolikus város volt, pápai nuncius székelt, Krisztina királynő (ur. 1632-1654) lutheránus követei pedig ódzkodtak a vele való találkozástól. A svédek választása ehelyett a közelben fekvő, reformált vallású Osnabrückre esett, a két település környéke pedig később egyfajta demilitarizált övezetté vált, ahol más katolikus, illetve protestáns oldalon harcoló államok is zavartalanul tárgyalhattak.

Persze, idáig még hosszú út vezetett, III. Ferdinánd császár ugyanis csak az 1643-as Rocroi, majd a Prága közelében fekvő Jankov melletti vereség után, 1645-ben törődött bele, hogy birodalmának számtalan hercege, grófja és fejedelme szuverén hadviselő félként képviseltesse magát a békefolyamat során. Bár az 1643-ban megnyitott frankfurti birodalmi gyűlésről – lázadóként – kizárt német tartományok és a külföldi államok diplomatái már az említett diéta idején „berendezkedtek” a vesztfáliai városkákban, az érdemi tárgyalások csak III. Ferdinánd kapitulációja után kezdődhettek meg. Az osnabrücki és münsteri egyezkedések

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.