rubicon
back-button Vissza
1633. április 12.

Megkezdődik Galilei pere az inkvizíció előtt

Szerző: Tarján M. Tamás

1633. április 12-én kezdődött a híres itáliai fizikus és csillagász, Galileo Galilei pere a római inkvizíció előtt. Az egyházi szervezet figyelmét a tudós heliocentrikus világképről alkotott elméletei keltették fel.

A pisai származású, 1564-es születésű Galilei pályája kezdetben más irányban indult, először városa egyetemének orvosi karán tanult. Pénzhiány miatt azonban hamarosan a számára érdekesebb geometria, matematika és csillagászat tanulmányozásába majd tanításába kezdett, 1610-ben Padovában professzori címet is szerzett. Galilei élete során maradandót alkotott mind a fizika, mind a csillagászat tudományában: előbbi téren a gyorsulás törvényének megalkotásával, a fénysebesség és a hangfrekvenciák vizsgálatával, a gravitációs kutatásokkal írta be nevét a történelemkönyvekbe. Fizikai kutatásai hozzájárultak később Newton törvényeinek megalkotásához, de a sebességről alkotott nézetei is szerepet játszottak az einsteini relativitáselmélet kidolgozásakor. Téves az a hiedelem, miszerint Galilei találta volna fel a távcsövet, bár önállóan elkészített egyet, amit 1609-ben Velencében be is mutatott.

A fizikai ismeretei alapján összerakott távcső lett aztán első számú segítőtársa, az általa hirdetett kopernikuszi világkép legfőbb bizonyítékait ez az eszköz szolgáltatta. A távcső révén a tudós első nagy felfedezése a Jupiter körül keringő négy hold (Ió, Europa, Ganümédész, Kallisztó) megismerése volt, ezek mozgása drasztikusan növelte annak az esélyét, hogy Kopernikusznak igaza volt, a Nap a világrendszer középpontja, melyben több égitesttel együtt a Föld is keringő mozgást végez. Galilei fedezte fel a Szaturnusz gyűrűit is, tanulmányozta a Vénusz fázisait, melyeket a Holdéhoz hasonlónak írt le, illetve Európában először napfoltokat figyelt meg. Távcsöve segítségével Galilei azt is megállapította, hogy a Tejút csillagok sokaságából áll össze. Az Itália-szerte elismert tudós legnagyobb támogatója Medici Krisztina toszkán nagyhercegnő volt, aki mecénásaként a firenzei Medici Akadémián biztosított állást neki és gyakran látta vendégül a fejedelmi udvarban.

A közhiedelemmel ellentétben Galilei a katolikus egyházzal sem ápolt rossz viszonyt, 1616-ban írt levele, mely alapján az inkvizíció először vizsgálatot rendelt el ellene, egy Castelli nevű dominikánus szerzeteshez íródott, akivel a heliocentrikus világképről értekezett. Az említett barát a népszerű Galilei írását számtalan másolatban tette közzé a csillagászat iránt érdeklődő egyháziak között, és az csak egy félreértés következtében került az inkvizíció elé. A tudós 1616-os első „pere” Rómában kész diadalmenet volt, nagy tisztelője, V. Pál pápa és bíborosai előtt Galilei díszelőadást tarthatott és egyházfői biztatást kapott kutatásai folytatásához. A Pál után trónra lépő VIII. Orbán is becsülte a népszerű tudóst, 1630 után évjáradékot biztosított neki, és csupán annyit kért tőle, hogy döntő bizonyítékok híján műveiben ne foglaljon állást, hanem dialógus formájában tegye közzé nézeteit. Galilei bele is egyezett ebbe a kérésbe, Párbeszédek című, ptolemaioszi és kopernikuszi nézeteket összevető munkájának kéziratát Rómában is jóváhagyták. 1632-es firenzei megjelenése után azonban az inkvizíció mégis vizsgálódni kezdett ellene, mivel a könyv az egyház (és VIII. Orbán) hivatalos álláspontját egy Simplicius, azaz „együgyű” nevezetű kitalált figura szájába adta.

A harmincéves háború és a reformáció elleni küzdelem korában ez a szerzőre vonta a pápaság rosszallását, vagyis Galileinek nem tudományos nézetei, hanem a munkájába beleszövődő politikai felhangok miatt kellett bíróság elé állnia. Bár VIII. Orbán bíborosként ellenezte az 1616-os vizsgálatot, tanácsadói hatására 1633-ban mégis Rómába idézte a tudóst, akinek 1633. április 12-e után meg kellett felelnie az inkvizíció kérdéseire. Galilei peréről, fogságáról és az őt ért kínzásokról számos „jól ismert” történet kering, ezek azonban köszönőviszonyban sincsenek a valósággal: a két hónapig zajló eljárás alatt a tudós fényűző palotákban lakott, állandó személyzet szolgált neki, de elmarasztalása után sem töltött egy percet sem rabláncon.

Galileit a pápai tekintély megsértésében bűnösnek találták, emiatt kötelezték tanai visszavonására, házi őrizetet rendeltek el számára, műveit pedig betiltották. ő engedelmeskedett a pápai hatalomnak, de állítólag az 1633. június 22-i ítélethirdetéskor mégis azt mormolta, hogy „eppur si mouve”, azaz mégis mozog a Föld. A tudós „büntetését” jó barátja, Siena érsekének palotájában, majd 1633 decemberétől saját otthonában töltötte, 1642-ben bekövetkező haláláig háborítatlanul dolgozott, beszédes, hogy VIII. Orbán pápa támogatását az ítélet után is folyósították számára.

A Galilei peréről alkotott kép a felvilágosodás és a 18. századi egyházellenes küzdelmek hatására jelentősen átalakult, az újabb interpretációk a bigott, maradi vallásosság és a tudomány szemben állásaként mutatják be, ami két okból nem felel meg a valóságnak. Először is azért, mert Galilei kutatásainak nem csak ellenzői, hanem legodaadóbb támogatói is egyházi körökből kerültek ki, másodszor pedig azért, mert a tudós pere és ítélete inkább jelképes volt, nem tudományos tételekről, hanem politikáról szólt. Az egyház és Galilei szembeállításában rejlő túlzást jól jelzi, hogy XII. Kelemen pápa már 1718-ban emlékművet állíttatott a tudós sírja fölé, műveit pedig már az indexről való eltávolítás előtt negyven évvel újra terjeszthették. 1981-ben II. János Pál kezdeményezésére egy, a Galilei-pert vizsgáló bizottság jött létre, melynek munkája alapján 1992-ben visszavonták az inkvizíciós per során hozott ítéletet, az eljárás anyagait a vatikáni levéltár 2009-ben közzé is tette.