Zrínyi Péter horvát bán születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1621. június 6-án született Zrínyi Péter horvát bán, a költő Zrínyi Miklós öccse, a Wesselényi-féle összeesküvés egyik fő szervezője.

Zrínyi pályáját egyfelől családja hagyományos törökellenes küzdelme, másfelől pedig Frangepán Katalinnal kötött házassága határozta meg, aminek révén egy híresen németellenes famíliával került rokonságba. A végvári küzdelmekben jeleskedő Zrínyi 1642-ben botrányt is keltett, mivel megtaposta a Habsburgok lobogóját, ami egy katona esetében az egyik legsúlyosabb vétek volt; III. Ferdinánd (ur. 1637-1657) tettéért két dekrétumban is felségárulónak nyilvánította őt, azonban katonai tehetsége révén végül megúszta a felelősségre vonást.

Mivel a horvát származású Zrínyiek birtokai a végvárrendszer közvetlen közelében feküdtek, a hadvezér számára mindennapos volt a török szabadcsapatok elleni küzdelem, melyek többnyire az ő győzelmeit hozták. Nagyobb seregtestek élén Zrínyi Péter 1646-ban Légrád mellett aratta egyik legfényesebb győzelmét – ezért horvát kapitányi rangot kapott Ferdinándtól – majd 1649-ben Kanizsánál is kitüntette magát. Bár az udvarral sohasem volt jó a viszonya, 1648-ban – a harmincéves háborúben – önként vonult hadba az uralkodó védelmében egy svéd-protestáns hadsereg ellen. Zrínyi másik jeles haditette Cattaróhoz kötődött, ahol 1654-ben elfogta a várost háborgató törökök hadihajóját – hőstettéért a dalmát kereskedőktől egy díszkardot kapott ajándékba.

Vitézsége ellenére a hadvezér számos alkalommal keveredett konfliktusba a bécsi Haditanáccsal, mivel katonai vállalkozásait önkényesen, gyakran a török-Habsburg egyezményeket megsértve vezette. Katonaévei során többször is előfordult, hogy az engedetlen Zrínyit megfosztották minden tisztségétől, de későbbi szolgálatai révén rendre újabbakat nyert helyettük. Miután Zrínyi Miklós életét vesztette egy vadkanbaleset során, Péter – 1665-ben – megörökölte a horvát báni méltóság feladatait is, miközben időt talált arra is, hogy horvát nyelvre fordítsa le bátyja eposzát, a Szigeti veszedelmet. Az 1663-64-es török hadjárat, a Habsburg udvar érthetetlen engedékenysége az oszmánok iránt a legtöbb végvári hadvezérhez hasonlóan Zrínyit is kiábrándította, és csalódottságában hamarosan szembefordult I. Lipóttal (ur. 1657-1705).

Zrínyi Péter – elsősorban felesége nyomására – 1666 októberében szövetkezett a Wesselényi Ferenc nádor által vezetett nemesi összeesküvőkkel, akik kalandos terveikkel a Habsburgok trónfosztására és az ország török uralom alóli felszabadítására törekedtek. A csatlakozás apropója Zrínyi Péter lányának, Ilonának, és Rákóczi Ferenc felvidéki nemesúrnak a lakodalma volt. Hamarosan aztán a nádor és Lippay György esztergomi érsek is életét vesztette, az összeesküvés legtekintélyesebb alakja és ezáltal vezetője így Zrínyi Péter lett. A szervezkedő főurak azonban végső soron cselekvésképtelennek bizonyultak, egymás ellen fordultak, Nádasdy Ferenc és Zrínyi Péter, a mozgalom két nagy riválisa végül a kölcsönös gyanakvás miatt ismerte be bűneit Lipót előtt.

Az uralkodó ekkor még kegyesen bánt a hűtlenkedő nemesekkel, ennek ellenére az összeesküvők 1669 során újra szervezkedni kezdtek, ezúttal Rákóczi vezetésével egy felső-magyarországi felkelést akartak indítani. Bécs azonban a megbocsátás ellenére nem bízott annyira hűtlen nemeseiben, árgus szemekkel figyelte lépéseiket, és újabb szervezkedésükről idejekorán tudomást szerzett. Az összeesküvés felgöngyölítésével Lipót kancellárját, Lobkowitz herceget bízta meg, aki 1670 tavaszán elrendelte Zrínyi Péter birtokainak megszállását. A bécsi udvar tőrbe csalta a bánt, miután a megszálló csapatok vezetőin keresztül elhitette Zrínyivel, hogy megadása esetén ismét kegyelemre számíthat.

A bán Frangepán Ferenc társaságában 1670. április 13-án el is indult Bécsbe, de útja végül a bécsújhelyi börtönbe vezetett. Zrínyi hiába írt Lipót számára egy ékes latin nyelvű emlékiratot, eljárást indítottak ellene, és 13 havi fogság után felségárulás vádjában bűnösnek találták, majd 1671. április 30-án kivégezték. Zrínyi Péter halálával a híres-neves dinasztia eltűnt a magyarországi nemesi családok sorából, ugyanis Lipót valamennyi birtokát elkoboztatta. A bán egyetlen fia, János Bécsbe került, ahol az uralkodó Gnade Antal néven közlegényként besoroztatta, majd 1683-ban börtönbe záratta. A Zrínyiek utolsó sarja vagyontalanul, elborult elmével hunyt el 1703-ban, Lipót császár fogságában.