A Mayflower útra kel Amerika felé

Szerző: Tarján M. Tamás

„Boldog vagyok, hogy az őseim a Mayflowerrel érkeztek Amerikába, de az még boldogabbá tesz, hogy kilenc generáció választ el tőlük.” (William Lyon Phelps)

1620. szeptember 16-án futott ki az angliai Plymouth kikötőjéből a Mayflower nevű hajó, melynek 102 utasa az Újvilágban akart szerencsét próbálni. A 66 napos, viszontagságokkal teli út végén a Mayfloweren utazó puritánok és vállalkozók a Cape Cod-foknál értek partot, ahol a következő év tavaszán létrehozták Massachusetts legelső kolóniáját.

Bár Nagy-Britannia már I. Erzsébet (ur. 1558-1603) idején feltérképezte az észak-amerikai partvidéket, az ország csekély népfeleslege és a kolonizáció technikai nehézségei miatt az első telepesek csak hosszú évtizedek múltán indultak el az Újvilágba. A gyarmatosítás folyamatában – Sir Walter Raleigh sikertelen kísérleteit követően – Jamestown 1607-es megalapítása bizonyult a legfontosabb állomásnak, majd a 17. század első évtizedeiben – az independens puritánokkal – a lehetséges telepesek köre is kibővült.

Ez a szélsőségesnek számító protestáns irányzat időről időre összeütközésbe keveredett a hatóságokkal, ugyanis a közösség nem ismerte el az anglikán egyház fennhatóságát. Az angol puritánok az 1600-as évek elején már kísérletet tettek a kitelepülésre, a célország, Hollandia azonban nem felelt meg a várakozásaiknak – elsősorban a kereskedelmi konkurencia miatt –, ezért új hazát kellett keresniük. Az 1620-as esztendőre aztán az independenseknek sikerült megfelelő anyagi támogatást szerezniük, így a Mayflower már nyáron indulásra készen állt.

Kevéssé ismert, de a Mayflower a szeptemberi kihajózás előtt egyszer már – egy Wellspeed nevű bárkával együtt – augusztusban is útnak indult, de a nyár végi viharos időjárás miatt hamarosan arra kényszerült, hogy visszatérjen a brit partokhoz. A második – immáron sikeres – kísérletre 1620. szeptember 16-án került sor, amikor – 102 utassal a fedélzeten – a Mayflower már egymaga futott ki a plymouthi kikötőből, hogy egy 66 napos, megpróbáltatásokkal teli út végén eljusson a Cape Cod „kampójához.” Az eredeti tervek szerint a puritánok Jamestownban telepedtek volna le – a London Társaság engedélye is ide szólt –, az óceánon dúló viharok azonban Virginiától messze északra sodorták a Mayflowert.

Bár a hajó 102 utasa kétségkívül nem elsőként érkezett az Újvilágba, az út mégis történelmi jelentőségűnek bizonyult, amit egyfelől az egyéni kezdeményezés, másfelől a fedélzeten született szerződés indokolt meg. Az 1620. november 11-én megfogalmazott Mayflower Compactról van szó, melyben az amerikai partokra érkezett „zarándokok” egy politikai közösségnek nyilvánították magukat, és a boldogulás érdekében összefogást hirdettek; sokan ezt a szerződést már úgy tekintik, mint a független amerikai államiság első dokumentumát.

A massachusettsi partokon szerveződő kolóniának ugyanakkor már a kezdetektől fogva komoly nehézségekkel kellett szembenéznie, mivel a szokatlanul hideg tél elragadta a hajó utasainak több mint a felét. Időközben – a telepesek megbízásából – Myles Standish, a Mayflower kapitánya és a felfegyverzett legénység megkezdte a partvidék felkutatását, így a következő tavasszal megkezdődhetett az építkezés azon a helyen, amit később Plymouthnak neveztek el. A kis közösség idővel az ott élő indiánokkal is felvette a kapcsolatot, és a barátsági szerződések révén hosszú ideig jó viszonyt ápolt velük; ezt bizonyítja az is, hogy az 1621. év őszén az európaiak és az őslakosok együtt ünnepelték meg az első plymouthi termés betakarítását. Így született meg a hálaadás ünnepe, melyet az amerikaiak többsége annak ellenére fontosnak tart, hogy – sajnos – ez a jó példa később nem bizonyult ragadósnak.

William Bradford kormányzósága alatt aztán a massachusettsi kolónia gyorsan virágzásnak indult, a Mayflower pedig hamarosan visszatért Angliába, hogy újabb vállalkozó kedvű telepeseket szállítson át Amerikába. Bár ez a hajó már soha többé nem jutott el az Újvilágba, 1620-as útjának jelentőségét többek között az is mutatja, hogy később éppen egy Mayflower–2 névre keresztelt bárka csábította az angolokat Massachusettsbe. A reklám eredményes volt, így aztán a 17. század közepére a gyarmatosítás addig soha nem látott méreteket öltött; Plymouth lakossága 1650 táján már a 3000 főt is túllépte, száz évvel később pedig a 13 gyarmat is szűkösnek bizonyult a földre éhes telepesek számára.