Leég a londoni Globe Színház

Szerző: Tarján M. Tamás

1613. június 29-én égett le a Globe Színház, az I. Jakab (ur. 1603-1625)korabeli London – és Anglia – leghíresebb és legnépszerűbb teátruma, mely többek között az intézményt hat évig igazgató William Shakespeare színműveit is elindította a világhír felé.

A Globe elődje a londoni Temze északi rakodópartjának környékén álló Színház – angolul The Theatre – volt, melyet a Shakespeare-rel később egy társulatban játszó Burbage-fivérek édesapja, James alapított még 1576-ban. A földterület tulajdonosa, Giles Allen aztán – vélhetően I. Erzsébet (ur. 1558-1603) utasítására – 21 év után kitette a színészek szűrét, így a Lord Chamberlain's Men nevet viselő kompánia az 1599-es évben átköltözött a folyó túloldalára. Kemény munkával – még azon a nyáron – egy raktár helyén felépítették a Globe-ot, mely az angol polgári forradalom kitöréséig az angol főváros legnépszerűbb színháza lett. Az új teátrum egy mintegy 30 méter átmérőjű, nyitott faépítmény – egyfajta amfiteátrum – volt, ahol körülbelül 3000 néző foglalhatott helyet: a körben futó korlátok mentén 1 pennys álló-, illetve felfelé haladva 2 pennys ülőhelyeket adtak ki, melyeket pár hónap után hiánytalanul betöltött a nézők serege.

A Globe Színház nevét az épület tetejére emelt földgolyóról kapta; színpada hármas osztatú volt, melynek különböző részein más-más jeleneteket játszottak, így aztán az alkalmi rendezők – például Shakespeare – több díszletet, változatosabb hátteret kreálhattak, és lehetőségük nyílt a kor technikai repertoárjának alkalmazására. A világot jelentő deszkák mélyen benyúltak a földszinti sorok közé, így a lenti nézők egészen közelről figyelhették a színészi alakítások hitelességét, és aktívan részt vehettek a darabban, bekiabálásokkal, füttyszóval, sőt, olykor a negatív hősök megdobálásával is. A Globe-ban a látogatók szórakoztatására lélegzetelállító trükköket is bemutattak, a szereplők eltűnhettek, repülhettek, tüzek gyúlhattak a színpadon, és ágyúk döreje tehette hitelesebbé a megjelenített történeteket – éppen egy ilyen különleges elem okozta aztán a színház első pusztulását is.

Mivel a teátrum 1613-ban leégett, a róla szóló dokumentumok java része elpusztult, így egyes kérdések kapcsán csak találgatásokba bocsátkozhatunk: ilyen talány például az is, hogy a Globe – kizárólag férfi – színészei melyik darabot mutathatták be először. Vélhetően ez a színmű Shakespeare V. Henrik című királydrámája volt, de az angol író másik világhírű alkotása, a Julius Caesar is jó eséllyel pályázik erre a címre. A 17. századi teátrumok egyébként – eltérően a mai viszonyoktól – igen kevés színésszel, de jóval több íróval számolhattak: a Globe társulata például az 1603 óta King's Men nevet viselő társulat hét férfitagjával – köztük William Shakespeare-rel – állt fel, akik egyben a színház részvényesei is voltak.

Másokhoz hasonlóan a Globe Színház sem alkalmazott állandó rendezőt, és a próbák is jóval gyorsabbak voltak: ha éppen nem Shakespeare műveit tűzték előadásra, akkor a műsorra tűzött darabot általában magától a kézirat szerzőjétől vásárolták meg, és saját ötleteik alapján vitték színre. Az alacsony költségvetés miatt kézzel másolták a szövegkönyveket, így a színészek csak saját szövegüket, és az előttük szólók utolsó szavait kapták meg, az előadások pedig egy kirakós játék darabjaiként álltak össze. A Globe deszkáin ily módon elevenedtek meg Shakespeare királydrámáinak, Rómeó és Júlia történetének, a Macbethnek, vagy a Julius Caesarnak híres jelenetei, egészen az 1613-as esztendő említett napjáig, amikor a VIII. Henrik bemutatása közben egy színpadi ágyú hirtelen lángra kapott. A feljegyzések szerint csupán egyetlen ember sérült meg a tűzeset során, de a Globe faépítménye néhány óra alatt menthetetlenül porig égett.

A színház a Burbage-fivérek munkájának köszönhetően már a következő évben újjáépült, bár Shakespeare ekkor már visszavonult a munkától, és John Fletcher vette át a helyét. A színház egészen 1642-ig nyitva állt a szórakozni vágyó közönség számára, ekkor azonban a puritanizmus szellemi befolyása nyomán bezárta kapuit. A Globe ezután évszázadokig a színjátszás képzeletbeli szentélye maradt, pontos helyét maguk a londoniak is elfelejtették, és csak 1989-ben, egy építkezés során találták meg alapjait. Az újjáépített Globe 1997-ben nyitotta meg kapuit, és az egykori alapítók világhírű mottójával – miszerint „Színház az egész világ” – ismét várja a színművészet rajongóit, a világ minden tájáról.