Az osgyáni csata

Szerző: Tarján M. Tamás

1604. november 14-én vívta a Némethy Balázs vezette, hajdúkból és parasztfelkelőkből álló sereg Basta hadai ellenében az osgyáni csatát, ahol a kétszeres túlerőben harcoló császáriak megsemmisítő győzelmet arattak. Bár Némethy könnyelmű ütközetvállalásával Bocskai erőinek jelentős részét pusztulásba vitte, az uralkodó Habsburg-ellenes közhangulat nyomán Basta később mégsem tudta bevenni Kassa városát, és fokozatosan hátrálni kényszerült a felkelő seregek elől.

A 17. század első éveire nyilvánvalóvá vált, hogy a törökök kiűzésének reményében indított tizenötéves háború nem érheti el célját, hiszen a harcoló felek között kiegyenlített küzdelem zajlott, mely során egyes várak ugyan gazdát cseréltek, de az összkép nem változott. Az 1593-ban megkezdett háborúskodás lassan már egy évtizede folyt, ez idő alatt pedig a törökök és tatárok által végigdúlt Erdély szinte elképzelhetetlen nyomorúságba szakadt, míg a Habsburg Birodalom teljesen kimerült a mindinkább értelmetlenné váló hadakozásban; I. Rudolf (ur. 1576-1608) ugyanakkor mégis a küzdelem folytatása mellett tört lándzsát, és mivel kincstára kiürült, a magyar nemesség megsarcolásával próbált új anyagi forrásokat találni. A Prágában székelő uralkodó ötlete nem volt túl szerencsés, hiszen a vagyonszerzés érdekében indított hűtlenségi perek és a protestantizmus látványos visszaszorítása komoly feszültséget eredményezett, ami 1604 őszén, Bocskai István birtokain a felszínre is került.

Az erdélyi nemes úr egyébként a tizenötéves háború első felében Báthory Zsigmond fejedelem (ur. 1588-1594/1594-1598/1598-1599/1601-1602) pártfogójaként még a török elleni háború leghatalmasabb híve volt, így – többek között – főszerepet játszott a Habsburg-erdélyi szövetség megkötésében, és komoly győzelmet aratott a havasalföldi Gyurgyevó mellett, azonban a szülőföldjén tapasztalt pusztítás mindinkább megingatta őt hitében. Bocskait aztán Rudolf „biztonságból” két évre őrizetbe vettette, és csak 1604-ben engedte haza bihari birtokaira, ahol – protestáns vallása nyomán – hamar megtalálták őt a felső-magyarországi, hódoltsági és erdélyi szervezkedők, gyanús levélváltásai nyomán pedig a császári hatóságok ismét elrendelték elfogatását. Belgiojoso főkapitány 1604 októberében ostrom alá vette a főúr várait, Bocskai azonban ellenállt, és a császári seregből átállt hajdúk segítségével, Álmosd és Diószeg között – 1604. október 15-én – legyőzte ellenfelét.

A vereséget követően a főkapitány észak felé indult, ám a felkelés hírére az ország keleti fele fellázadt a Habsburg uralom ellen. A menekülő Belgiojosót Kassán zárt kapuk fogadták, serege útközben szétszéledt, nyomában pedig már ott loholtak a Lippay Balázs és Némethy Balázs vezette hajdúk. A főkapitánnyal ellentétben Bocskai november 11-én bevonulhatott Kassa városába, ahol Bethlen Gábor átadta neki az I. Ahmed (ur. 1603-1617) által küldött athnamét, mely őt Erdély fejedelmévé tette.

Az új uralkodó első intézkedése az volt, hogy Lippayt a Szepességbe küldte Belgiojoso után, Némethy Balázs vezérletével pedig 1000 hajdút és 3000 kapával-kaszával felszerelkezett felkelőt állított fel Kassától nyugatra – Osgyánnál – a város védelmére. Mindezt a legjobbkor tette, ugyanis a korábban Esztergomot ostromló Basta generális a lázadás hírére november elején odahagyta a dunántúli várat, és 12-én Losoncra, másnap pedig Fülekre érkezett azzal a céllal, hogy leverje Bocskai szervezkedését. A császári főerők közeledésének hírére Lippay visszatért Kassa védelmére, az Osgyán mellett állomásozó Némethy Balázs azonban nem volt hajlandó visszavonulni, hanem – alvezérei tanácsa ellenére – negyedakkora seregével bevárta a 18 000 katonával és számos ágyúval érkező Bastát; tette utóbb végzetes hibának bizonyult.

Az osgyáni ütközet elején Némethy és mintegy 300 lovas hajdú előrelovagolt, hogy a Friedrich von Hollach vezetésével érkező császári elővédet magával csalja, miközben a sereg többi része és egyetlen ágyúja a falu melletti patak partján állt fel. A hajdúvezér manővere jól is haladt, ám a visszavonuló lovasok láttán a hadi dolgokban járatlan parasztfelkelők azt hitték, hogy Némethy menekülni szándékozik, ezért soraik megrendültek, és a közeli vár felé futottak.

Katonái viselkedését látva maga a kapitány is hátrálni kényszerült, és az Osgyán mellett fekvő várban keresett menedéket abban a reményben, hogy Basta nem vállalkozik majd az ostromra. Némethy Balázs azonban elvétette számítását, a generális ugyanis hamarosan mozsárágyúkat hozatott a falak alá, és könnyűszerrel porig bombázta az erősséget, melynek védői végül egy elkeseredett rohamot indítottak a császáriak ellen. A támadás természetesen kudarcba fulladt, Némethy serege pedig több mint 3000 embert veszített, az osgyáni csata tehát döntő német győzelemmel zárult.

Basta generális a diadal ellenére nem bírta megszilárdítani felvidéki pozícióit, és bár a hónap végén Edelénynél Lippay Balázs felett is győzedelmeskedett, Kassa elfoglalására sem vállalkozhatott. 1604–05 telén a császáriak sikereik dacára visszavonulásra kényszerültek, miközben Bocskai nem csak a jobbágyi és kisnemesi tömegeket, de hamarosan az – Illésházy István vezette – főnemességet is zászlói alá tudta csalogatni, az ország nagy részének birtokában pedig 1605 áprilisában a magyar fejedelmi címet is megszerezte.