Vitéz Mihály vajda vereséget szenved Miriszlónál

Szerző: Tarján M. Tamás

1600. szeptember 18-án vívták Giorgio Basta császári generális és Vitéz Mihály erdélyi fejedelem, havasalföldi vajda (vajdaként ur. 1593-1601) seregei a miriszlói csatát, amelyben Basta súlyos vereséget mért túlságosan önállósuló szövetségesére. A kudarc megpecsételte Mihály birodalomépítő terveinek sorsát, aki a tizenötéves háború zűrzavarában néhány hónapig egyszerre viselhette Erdély, Havasalföld és Moldva fejedelmi címét. 

A tizenötéves háború kezdetén a fiatal Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem (ur. 1588-1594/1594-1598/1598-1599/1601-1602) – és az őt irányító fejedelmi tanács – döntése nyomán az addig török vazallusnak számító Erdély szembefordult a szultánnal, és a Habsburg Rudolf német-római császár és magyar király (ur. 1576-1608-ig magyar király, 1612-ig császár) vezette törökellenes keresztény koalícióhoz csatlakozott. Báthory a neki hűséget fogadott Mihály havasalföldi fejedelemmel szövetségben 1595 során több győzelmet aratott az oszmánok felett, ám a hadiszerencse megfordult és következő évi mezőkeresztesi vereség és Eger eleste kritikus helyzetbe hozta Erdélyt. A vereségek nyomán Báthory Zsigmond megrémült, hogy a Porta bosszút áll majd hűtlenségéért – hiszen a szultán hűbéreseként éppen ellene harcolt –, és miután a kormányzáshoz sem volt már nagy kedve, 1597-ben átadta országát Rudolfnak. 

A Prágában székelő király ekkor Giorgio Basta generálist bízta meg az erdélyi parancsnoksággal, ám a később rettegett nevet szerző tábornok meglepetéssel konstatálhatta, hogy 1598 augusztusában Báthory ismét visszatért a hatalomba. A döntésképtelen fejedelem országlása azonban ezúttal sem tartott sokáig, ugyanis 1599 elején már unokatestvérét, András bíborost jelölte ki maga helyett a fejedelmi címre, ő pedig ismét Sziléziába távozott. De Báthory András uralma is ingatagnak bizonyult, mivel sem a Porta, sem a Habsburgok nem támogatták, ráadásul a katolikus főpap a protestáns többségű Erdély népeinek rokonszenvét sem nyerte el. 

A fejedelem szorult helyzetét látva Vitéz Mihály havasalföldi vajda merész tervet szőtt, és Rudolffal kötött szövetségére hivatkozva váratlanul Erdélyre támadt. A vajda 1599 során – a közszabadság visszaállításának ígéretével – könnyűszerrel lekenyerezte a székelyeket, segítségükkel pedig a sellenberki ütközetben októberben megverte Báthoryt. A bíboros ugyan elmenekült a csatamezőről, ám a feldühödött székelyek később végeztek vele. Erdély trónja ismét üresen állt, Mihály vajda pedig elég önbizalmat szerzett ahhoz, hogy 1599 novemberében önmagát nyilvánítsa fejedelemnek. Ám ehhez „elfelejtette” kikérni szövetségese, Rudolf hozzájárulását. 

A nagyravágyó havasalföldi uralkodó 1600 tavaszán ráadásul a Moldvát megszálló lengyelekkel is háborút kezdett, és mivel kezdetben itt is győzedelmeskedett, néhány hónapig egyszerre uralta a két román fejedelemséget, Havasalföldet és Moldvát, valamint Erdélyt. Bár a nacionalista román történetírás ezt az időszakot előszeretettel nevezi Románia első egyesítésének, a valóságban csak egy felelőtlen, kalandor politikus néhány hónapos, tiszavirág életű sikeréről beszélhetünk, ami egyáltalán nem bizonyult tartósnak. 

Mihályt hamarosan utolérte végzete, ugyanis hódításai során túl sok ellenséget szerzett magának: Prágában sem vették jó néven túlzott önállóságát, de katonáinak fékezhetetlen rablási kedve és erőszakoskodásai az erdélyi rendeket is hamar ellene fordították. 1600 szeptember elején a tordai országgyűlés felkelést hirdetett Mihály ellen.  Basta generális, az erdélyi császári seregek vezére személyesen is haragudott Mihályra, és csak a megfelelő alkalomra várt, hogy lecsaphasson egykori szövetségesére. Az erdélyiek segítségkérése kapóra jött neki, csapatai betörtek a fejedelemségbe, és az erdélyiekkel kiegészülve Fehér megyében, a Nagyenyed közelében fekvő Miriszló mellett 1600. szeptember 18-án döntő csapást mértek Mihály vajda seregére. Az európai színvonalú nehézlovasság és hadszervezet előnyei folytán Basta csapatai egyszerűen legyalulták a vajda román, székely és kozák erőkből álló seregét, amely Miriszlónál több mint 5000 embert veszített. 

A miriszlói kudarcot követően Mihály vajda csillaga meredeken zuhanni kezdett. Miután kiszorult Erdélyből, a Moldvába visszatérő lengyelek másik két fejedelemségében is megdöntötték uralmát. A kalandor fejedelem ekkor Prágába menekült, ahol politikusi talentumának köszönhetően rövid idő múltán sikerült visszaférkőznie Rudolf bizalmába. A császár-király néhány hónap után visszaküldte Mihályt Basta táborába, ahol a vajda jelentős szerepet vállalt a harmadszor is visszatérő Báthory Zsigmond elleni hadjáratban. 

Vitéz Mihály az 1601. augusztus 3-án, Goroszló mellett vívott csatában is kitüntette magát, ám a döntő győzelem után személye feleslegessé vált, ezért Basta egyszerűen meggyilkoltatta őt. Mindez nem sokat segített Erdélyen, amely egyre mélyebbre süllyedt a háború, és a belső pártharcok okozta káoszba. A fejedelemséget Bocskai István fellépéséig felváltva dúlták a hadviselő felek és trónkövetelők hadai, az újjáépítés pedig később évtizedeket vett igénybe.