rubicon
back-button Vissza
1568. január 15.

Oláh Miklós esztergomi érsek halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Tetszésed ha e kis könyvben nem nyerte ki semmi, / tudd: a szorongás tilt írni különbet, a gond. / Elmém béna; hazám zord végveszedelme, a sok baj, / hogy belekábul az ész, annyira megnyomorít.” (Oláh Miklós Hungária című művének az utószavából)

1568. január 15-én hunyt el Oláh Miklós esztergomi érsek, a 16. századi magyar humanista történetírás egyik legjelentősebb alkotója, aki Hungária és Attila című művével tette halhatatlanná nevét. Oláh, aki távolról a Hunyadiakkal is rokonságban állt, Habsburg Mária királyné szolgálatában, Németalföldön ismerkedett meg kora legnagyobb gondolkodóival, hazatérve pedig – püspökként, majd érsekként – komoly erőfeszítéseket tett a hazai oktatás fejlesztése és az országban hódító protestantizmus visszaszorítása érdekében.

Oláh Miklós 1493-ban, Nagyszebenben látta meg a napvilágot, ahol édesapja királybíróként és a sókamarák tisztviselőjeként a város egyik legelőkelőbb polgárának számított. A későbbi főpap 1505-ben, a váradi káptalannál kezdte meg tanulmányait, majd II. Ulászló király (ur. 1490-1516) udvarába került, és 1512–16 között apródként szolgált. Az uralkodó halálát követően Oláh Miklós egyházi pályára lépett, majd kispapként Szakmáry György pécsi püspök mellé szegődött, aki felszentelését követően kanonoknak nevezte ki a művelt fiatalembert. Oláh már azon generáció tagja volt, mely reneszánsz műveltségét Magyarországon szerezte, tudásának köszönhetően pedig karrierje néhány éven belül magasra ívelt: 1522-ben komáromi főesperes, majd 1526 márciusában II. Lajos (ur. 1516-1526) és Habsburg Mária királyné titkára lett. A klerikus – Brodarics Istvánnal, későbbi levelezőtársával és politikai vitapartnerével ellentétben – ugyan nem vett részt a mohácsi csatában, a vereség és a király halála után azonban Mária mellett maradt, akit 1531-ben Németalföldre is elkísért. A tartományokat kormányzó özvegy királyné mellett Oláh egy ideig a régensi feladatkört is betöltötte, közben pedig az átalakuló Európa új pénzügyi és szellemi központjában tudását is gyarapította.

Brüsszeli évei alatt Oláh Miklós kiterjedt levelezésbe kezdett kora legjelentősebb tudósaival és gondolkodóival, köztük Rotterdami Erasmussal, akinek halálára 1536-ban verset is költött. A klerikus ugyanakkor hazájáról sem feledkezett meg: szintén levél útján kapcsolatban maradt a két pártra szakadt Magyarország egyházi vezetőivel – rengeteget vitázott például a mohácsi csatát megörökítő

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.