rubicon
back-button Vissza
1555. február 14.

III. Gyula pápa felmenti Fráter György gyilkosait

Szerző: Tarján M. Tamás

„Teteme végre helyet kapott a gyulafehérvári templomban, ahová néhány barátja szállította, a templom nagyobb hajója közepén a Hunyadi Corvin János királyé mellett, kősírban helyezték el, melyet utoljára Ferdinánd költségén Castaldo rakatott.” (Jókai Mór)

1555. február 14-én zárult le a római Szentszék által indított per, mely az 1551 decemberében elhunyt Fráter György meggyilkolásának körülményeit vizsgálta, akit I. Ferdinánd magyar király (ur. 1527-1564) és Castaldo tábornok megbízásából öltek meg.

Fráter György voltaképpen politikusi pályafutása során végig ellentmondásosan viszonyult a Habsburgokhoz, hiszen 1541-ig, Buda elestéig Szapolyai János királyt (ur. 1526-1540), majd a csecsemő János Zsigmondot (választott királyként ur. 1540-1570) támogatta, az ország három részre szakadása után azonban – Erdély kormányzójaként – megpróbált Bécshez közeledni. A főváros elvesztése miatt személyes felelősséget érző politikus már 1541 decemberében, Gyaluban egyezményt írt alá Ferdinánd követeivel arról, hogy Buda visszafoglalása esetén hajlandó átadni a fejedelemséget a király számára.

Az 1542. évi hadjárat végül arcpirító kudarcba fulladt, így Fráter az önálló utat választotta, és a következő években lerakta az Erdélyi Fejedelemség alapjait, mely állam főleg a gyulafehérvári püspökség jövedelmeire támaszkodott. A barát aztán az 1549-es nyírbátori egyezménnyel ismét megpróbálkozott a keresztény kézen lévő országrészek egyesítésére, amihez 1551-ben érkezett el a megfelelő alkalom. Fráter György ekkor lemondásra kényszerítette Izabella királynét, Ferdinánd pedig mintegy 9000 főnyi haderőt küldött Erdélybe Castaldo tábornok vezetésével, vagyis a nagy álom megvalósulni látszott.

Bécs és Gyulafehérvár viszonya azonban a későbbiekben nem alakult fényesen: kezdetben Ferdinánd és Fráter György eredményesen működött együtt, sőt, a király vajdai címmel és a bíborosi kalap kijárásával honorálta a barát szolgálatait, bizonyos diplomáciai manőverek azonban gyanút ébresztettek az uralkodóban. A bizalmatlanságra – látszólag – az adott okot, hogy Fráter 1551-ben is elküldte az évi adót a Portának, az ősszel megostromolt Lippa török védőit pedig értékes ajándékokkal bocsátotta útra.

Ferdinánd nem látta be a bíboros kiismerhetetlen politikai manővereinek szükségességét, és meg volt győződve arról, hogy Fráter György a két nagyhatalom

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.