rubicon
back-button Vissza
1547. június 19.

A Habsburgok békét kötnek Szulejmán szultánnal Drinápolyban

Szerző: Tarján M. Tamás

1547. június 19-én kötötték meg V. Károly német-római császár (ur. 1519-1556) és I. Ferdinánd magyar király (ur. 1527-1564), valamint I. Szulejmán oszmán szultán (ur. 1520-1566) követei az öt évre szóló drinápolyi békét, melyben a Habsburg fél elismerte a törökök magyarországi hódításait, és évi 30 000 arany adót ígért a Porta számára.

Miután Szapolyai János király (ur. 1526-1540) elhunyt – az 1538-as váradi béke értelmében – Ferdinándot illette meg az ország egésze feletti uralom, ám Szapolyainak még halála előtt fia született, aki miatt aztán megmásította végrendeletét. A Fráter György vezette párt ennek megfelelően a csecsemő János Zsigmondot választotta meg a keleti országrész uralkodójának, II. János néven. Ferdinánd természetesen nem fogadta el ezt a döntést, és katonai erővel próbálta azt megváltoztatni, 1540 őszén Fels Lénárd, majd 1541 nyarán Roggendorf tábornok vezetésével kétszer is kísérletet tett Buda meghódítására. A belháború kapóra jött a befolyását növelni akaró Szulejmán számára is, aki – természetesen – a gyengébb fél, vagyis II. János mellé állt. Az oszmán szultán a csecsemő uralkodó védelmében 1541 nyarán sereget vezetett Buda felmentésére, mely hadművelet végén, egy ismert csel eredményeképpen a várost – harc nélkül – a maga számára szerezte meg.

A két vetélkedő királyjelölt között Szulejmán az ország három részre szakításával tett „igazságot”: Magyarország középső területe közvetlen hódoltságként birodalmához került, a keleti királyság többi része pedig – 10 000 arany évi adó fejében – török hűbérként II. János és az özvegy Izabella királyné birtoka lett, melyet Fráter György intenciói alapján kormányoztak. A nyugati rész Ferdinánd kezén maradt, aki a Buda eleste utáni európai trauma révén az itáliai államoktól és bátyjától, V. Károly német-római császártól is jelentős segítséget kapott, emellett Magyarországon is az adók emelésére törekedett. Közben a két viszálykodó magyar fél 1541 decemberében Gyaluban egyezményt kötött, ahol – a lelkiismeret-furdalással küszködő – Fráter György Izabella nevében felajánlotta, hogy ha Ferdinánd visszafoglalja Budát, nekiadja az Erdélyből és Partiumból álló erdélyi országrészt.

A Habsburg uralkodó az ígéretek és a segítség nyomán aztán 1542-ben nagyszabású hadjáratot szervezett, melyet a rendkívül tapasztalatlan és fiatal II. Joachim brandenburgi választófejedelemmel az élen indított meg Magyarország felé. A birodalmi

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.