Catherine Howard angol királyné utolsó vacsorája

Szerző: Tarján M. Tamás

„Rózsa tövis nélkül.”
(VIII. Henrik kezdetben így vélekedett ötödik asszonyáról)

1542. február 12-én költötte el utolsó vacsoráját Catherine Howard angol királyné, VIII. Henrik (ur. 1509-1547) ötödik felesége, aki házasságtörés miatt került a Towerba, majd másnap a vérpadra.

Catherine Howard születésének pontos idejét nem ismerjük: a történészek szerint 1521–24 között, Lord Edmund Howard negyedik gyermekeként láthatta meg a napvilágot. Kevéssé ismert, de a későbbi királyné nagybátyján, Thomason keresztül rokonságban állt a korábban szerencsétlen sorsra jutott Boleyn Annával. Catherine gyermekéveit rokonai norfolki birtokán töltötte, 1540-ben pedig más előkelő leányokhoz hasonlóan VIII. Henrik udvarhölgyei közé került. Ebben az időben a király már negyedszer is megházasodott: ezúttal Anna kleve-i hercegnőt vette feleségül, akitől már az első találkozás után válni akart, ugyanis az ifjabb Hans Holbein festménye alapján kiválasztott menyasszony a valóságban közel sem bizonyult olyan csinosnak, mint ahogy a művész őt egykoron megörökítette.

Henrik az 1540 januárjában megkötött házasságot fél év után érvénytelenítette, a megalázó helyzetbe került Annát pedig gazdag birtokokkal kárpótolta, és később „húgának” címezte. Catherine Howard éppen e balszerencsés hónapokban kezdte meg szolgálatát az angol királyi udvarban, Henrik pedig 1540 tavaszán fel is figyelt az igen csinos és mindössze 19 (vagy 16) esztendős leányra, akibe – unokanővéréhez, Boleyn Annához hasonlóan – egy pillanat alatt beleszeretett. Kleve-i Anna és VIII. Henrik házasságát július 9-én hivatalosan is érvénytelenítették, a szerelmes kamaszként viselkedő uralkodó pedig 19 nappal később már a korábbi királyné udvarhölgyét vezette oltár elé.

Catherine Howard másfél évig volt VIII. Henrik hitvese, királynéi „pályafutását” pedig az utókor igen ellentmondásosan értékelte. Egyfelől tény, hogy a fiatal asszony nemes célokra használta fel hatalmát – ami a 49 éves uralkodó rajongásából eredt –, hiszen 1541 során megmentette a balszerencsés negyedik esküvő miatt kivégzett Thomas Cromwell titkárának, Thomas Wyatt költőnek az életét, illetve többször is közbenjárt Henriknél a politikai okokból bebörtönzött foglyok érdekében. A király gyermekei ellentmondásosan viszonyultak új mostohaanyjukhoz: az asszonynál alig pár esztendővel fiatalabb Mária (ur. 1553-1558) például az első naptól fogva gyűlölte Catherine-t, Erzsébet (ur. 1558-1603) viszont nagyon megkedvelte az asszonyt.

A királyné sorsát ugyanakkor nem a hercegnőkkel fenntartott viszonya határozta meg, hanem állítólagos erkölcstelensége, amiről már a Henrikkel kötött házasság előtt is számos pletyka elterjedt. A rosszindulatú híreszteléseknek később elegendő tápot adott, hogy Catherine Howard fiatal férfiakkal vette körbe magát, ráadásul udvarhölgye, Jane Rochford közvetítésével szerelmi viszonyt is kezdett Thomas Culpepperrel. Catherine emellett azzal is gyanúba sodorta magát, hogy Francis Derehamet alkalmazta személyi titkáraként, aki korábban köztudomásúlag a szeretője volt. A híresztelések és a nyilvánvaló jelek nyomán Thomas Cranmer canterbury-i érsek 1541 szeptemberében figyelmeztette Henriket, hogy felesége erkölcstelen életet él, a szerelmes király azonban csak akkor hitt a klerikusnak, amikor megcáfolhatatlan bizonyítékot szerzett Catherine hűtlenségére.

Miután nem maradt kétség a házasságtörés felől, VIII. Henrik 1541 novemberében megfosztotta a királynéi titulustól Catherine Howardot, és második feleségéhez, Boleyn Annához hasonlóan – felségárulás vádjával – bíróság elé állította őt. A házi őrizetben tartott házasságtörő asszonyt a három hónapig tartó eljárás végén vétkesnek találták, és unokanővéréhez hasonlóan a Towerba zárták, ahol utolsó vacsoráját 470 évvel ezelőtt, 1542. február 12-én költhette el. Másnap aztán Henrik utasításának megfelelően végrehajtották a halálos ítéletet: a hóhér lesújtott, és Boleyn Anna után egy újabb királyné feje hullott a porba.

A fiatalasszony hűtlensége és halála a kortársak szerint rendkívül megviselte az idősödő uralkodót, aki tapasztalatai nyomán később úgy döntött, egy özvegyet választ asszonyául, így 1543-ban – utolsóként – Catherine Parrt vezette az oltár elé. Catherine Howard szelleme a britek szerint máig visszajár a Hampton Court kastélyába, az asszony szerencsétlen sorsa pedig I. Erzsébetet, a „szűz királynőt” is élete végéig kísértette, aki állítólag Catherine halála után fogadta meg, hogy sohasem megy férjhez.