rubicon
back-button Vissza
1526. november 11.

Szapolyai János koronázása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Szent Márton napján végbement a koronázási szertartás a székesfehérvári szentegyházban. Podmaniczky István, nyitrai püspök, mint legidősebb a főpapok között, tevé Zápolya János fejére a koronát, miután Verbőczy István felszólítására: akarjátok-e Zápolya Jánost királyotokul, felhangzott az „akarjuk”. Móré László és Török Bálint a templom egyik oszlopához támaszkodva kacagott e jeleneten. – Soha több fát, mint az erdőn! Hát már aztán Jankó pajtást úgy fogjuk híni, hogy 'Fölséges uram!' Három napig föl nem hagytak a főurak a kacagással. Mindegyik tartotta magát olyan legénynek, mint János vajda.” (Jókai Mór: Fráter György)

1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává Szapolyai János erdélyi vajdát (ur. 1526-1540), a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű – uralkodóját. Szapolyai a II. Lajos (ur. 1516-1526) halálát eredményező mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz pedig uralkodása alatt tovább fokozódott, hiszen élete végéig tartó konfliktusba keveredett riválisával, a Habsburg-házból származó Ferdinánd osztrák főherceggel (ur. 1527-1564).

Szapolyai egy szepesi köznemesi família sarja volt, mely Hunyadi Mátyás király (ur. 1458-1490) idején emelkedett fel az arisztokraták közé, befolyását pedig a gyengekezű II. Ulászló (ur. 1490-1516) alatt is sikeresen megőrizte. Az évtizedek során a család – István és Imre személyében – sziléziai kormányzót, osztrák főkapitányt és nádort is adott az országnak, miközben a Szapolyaiak megszerezték maguknak a Szepességet. János 1487-ben látta meg a napvilágot, és bár édesapját már 12 esztendősen elveszítette, fiatalemberként is meg tudta tartani a család előkelő státusát: nem véletlen, hogy a rákosi végzés nyomán emlékezetes 1505-ös országgyűlésen a köznemesi párt őt választotta királyjelöltjének (II. Lajos, az uralkodó fia ekkor még nem született meg).

Szapolyai 1511-ben megszerezte Erdély irányítását, vajdaként pedig később oroszlánrészt vállalt a Dózsa-féle parasztfelkelés leverésében. Az arisztokrata 1514. évi fellépésével még inkább elnyerte a köznemesség szimpátiáját, egyúttal azonban – „Dobzse” Ulászló halála után – komoly kudarcok is érték, hiszen sem II. Lajos nevelői közé, sem a nádori székbe nem tudta beverekedni magát. Ezen politikai vereségek ellenére

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.