Cortés kivégezteti az utolsó azték királyt

Szerző: Tarján M. Tamás

„Most már értem hazug ígéreteidet, és látom, milyen halált szántál nekem. Ugyanis jogtalanul öltök meg engem. Majd Isten úgy tesz veletek igazságot, ahogy ti tettetek velem, amikor rátok bíztam magam Mexikó városában.”
(Cuauhtemoc azték király)

1525. február 28-án végeztette ki Hernán Cortés spanyol konkvisztádor Cuauhtemocot (ur. 1520-1521), az utolsó azték uralkodót, aki ekkor már majdnem négy éve élt az európaiak fogságában.

Miután Cortés 1519 tavaszán néhány száz emberével partra szállt Közép-Amerikában, a fénykorát élő Azték Birodalom egy szempillantás alatt összeomlott. Bár ezt a hirtelen hanyatlást sokan a spanyolok technikai fölényének tudják be, a valóságban II. Montezuma király (ur. 1502-1520) hatalmát nem fegyverrel, hanem a diplomácia segítségével döntötték meg: Cortés ugyanis hamar felismerte, hogy az aztékok által meghódított törzsek hasznos szerepet játszhatnak célja elérésében, a hatalmas birodalom kifosztásában.

A spanyolok az indiánok támogatásának köszönhetően néhány hónap alatt eljutottak Tenochtitlánig, az Azték Birodalom százezres népességű fővárosáig, ahol Montezuma nagy tisztelettel fogadta őket, ugyanis egy régi jóslat nyomán meg volt győződve arról, hogy a fehér bőrű látogatókat Quetzalcoatl isten küldte hozzá. A királynak azonban hamarosan csalódnia kellett, ugyanis Cortés gátlástalanul kihasználta jóindulatát: túszul ejtette Montezumát és elfoglalta a várost, ahonnan 1520 nyarán menekülnie kellett, mivel az aztékok fellázadtak ellene.

A zűrzavarban az uralkodó életét vesztette, az őt követő király, Cuitláhuac (ur. 1520) pedig eredményesen szállt szembe a hódítókkal, azonban 80 nap után himlőben elhunyt. A hatalmat ekkor Montezuma veje, a 25 esztendős Cuauhtemoc szerezte meg, aki elődjéhez hasonlóan a spanyolok kiűzését tűzte ki célul. Az utolsó azték uralkodó 1521 nyarán a végsőkig kitartott a körülzárt és kiéheztetett Tenochtitlánban, a biztos bukás előtt azonban mégis megpróbált elmenekülni, ám a Texcoco-tavon felismerték és elfogták őt.

Cuauhtemoc hamarosan Cortés elé került, aki látszólag lovagiasan bánt legyőzött ellenfelével, hiszen megkímélte életét, a valóságban azonban nagy terveket forgatott a fejében. Az aztékok csodálatos fővárosát porig romboltató hadvezér azért nem gyilkoltatta meg a királyt, mert abban bízott, hogy a kínzások hatására Cuauhtemoc elárulja majd neki a „titkos kincsek” rejtekhelyét. Az uralkodó a források szerint bátran viselte a tortúrát, nem teljesítette Cortés kérését, de az is lehet, hogy a keresett gazdagság csak a kapzsi spanyolok fantáziájában létezett; a királynak voltaképpen semmi oka nem volt a titkolózásra, hiszen az aztékoknál az arany nem bírt olyan különleges értékkel, mint Európában.

Akármi is volt Cuauhtemoc hallgatásának oka, a konkvisztádor belátta, hogy a kegyetlenség nem vezet célra, ezért házi őrizetbe helyeztette a legyőzött uralkodót, majd magával hurcolta őt Guatemalába, mert tartott tőle, hogy távollétében felkelést szít majd ellene az indiánok körében. A király végül három és fél évet töltött a spanyolok fogságában, azonban ennyi idő alatt sem tudta elaltatni Cortés gyanúját: a források szerint Cuauhtemocot és még két törzsfőt 1525 februárjában azzal vádoltak meg, hogy összeesküvést szerveztek a konkvisztádor ellen, aki a vádakat nem tudta ugyan bizonyítani, ám mégis biztosra ment, és február 28-án kivégeztette az utolsó azték uralkodót.

Cuauhtemoc halálával az Azték Birodalom egy újabb része veszett a múlt homályába, ugyanis a király örököse, Tlacotzin a spanyolok követelésére már megkeresztelkedett, európai ruhákat hordott és V. Károly császár (ur. 1519-1556) kormányzójaként uralkodott. Az ősi azték gyökereihez is ragaszkodó Mexikóban Cuauhtemoc alakja később összeforrt a szabadságért vívott küzdelemmel, mártíromsága miatt pedig a közép-amerikai ország – spanyol nyelven beszélő – népe máig egyik legnagyobb nemzeti hőseként tartja őt számon.