rubicon
back-button Vissza
1514. július 15.

Dózsa György vereséget szenved Temesvár alatt

Szerző: Tarján M. Tamás 1514. július 15-én győzedelmeskedett Szapolyai János vajda felmentő serege a Temesvárt ostromló Dózsa György paraszthadai felett. A jobbágyok döntő veresége megpecsételte a felkelés sorsát, melyet véres megtorlás és a „második jobbágyság” intézményének bevezetése követett.

Miután Bakócz Tamás az 1513. évi pápaválasztáson alulmaradt riválisával, a későbbi X. Leóval szemben, „kárpótlásul” egy európai keresztes haderő megszervezését kapta feladatul, melynek gerincét a magyarok adták volna. Miután az 1512-ben trónra lépett I. Szelim (ur. 1512-1520) keleti irányban – Perzsia ellen – indított hódító háborút, az 1514-es év elején látszólag megfelelő alkalom kínálkozott a bánságok visszafoglalására. Bakócz 1514 áprilisában kihirdette Leó bulláját, és megkezdte a keresztesek toborzását, amiben elsősorban az obszerváns ferencesek segítették. A török ellen szervezett haderő élére egy székely lófő, Dózsa György került, aki korábban azzal tüntette ki magát, hogy párbajban megölt egy török tisztet.

A gyülekező ugyanakkor nem volt mentes a feszültségektől, mivel a földbirtokosok vonakodva engedték el jobbágyaikat a nyári betakarítás előtt, majd később azt is sikerült elérniük II. Ulászlónál (ur. 1490-1516), hogy tiltsa be a szervezkedést. A Pest környékén állomásozó hadak java része azonban nem akart hazavonulni, sőt, a radikális ferences szerzetes, Lőrinc pap – Dózsa alvezére – egyenesen kinyilatkoztatta, hogy a hadjáratot hátráltatók a pogányok barátai, akikkel még a török elleni harcot megelőzően le kell számolni. A feszültséget fokozta, hogy a keresztesek ellátása megoldatlan maradt, a meginduló katonák között gyakorivá váltak a kihágások, főleg a lopások; ezek a kellemetlenségek idézték elő a Mezőtúr melletti incidenst, és az a csatát követő – keresztesek ellen hozott – véres ítéleteket.

Dózsa ekkor már a Tiszántúlon járt, és nem törődött Bakócz tiltó rendelkezésével, mivel úgy vélte, Szapolyai erdélyi vajdában még alkalmas segítőtársat találhat, akivel közösen megindulhatnak a török ellen. A keresztesek fővezére a mezőtúri események után jött rá, hogy az együttműködésnek nincs reális esélye, miközben csapatait minden oldalról körbevették a bárók vagy a megyék támadó szándékú erői. Dózsa végül a Maros és a Körösök között gyülekező seregtestek ellen indult, előőrsei azonban május 23-án – Balogh István vezetésével – az apátfalvi csatában súlyos

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.