„A láthatatlan halál”
21 perc olvasásA Sixtus-kápolna mennyezeti freskóinak bemutatása
Szerző: Tarján M. Tamás
„Ha az emberek tudnák azt, milyen keményen kell dolgoznom a kiválóságomért, akkor nem látnának bennem semmiféle csodát.” (Michelangelo Buonarroti)
1512. november 1-jén, mindenszentek ünnepén mutatták be először a laikus közönségnek a Sixtus-kápolna mennyezeti freskóit, melyeket a híres firenzei művész, Michelangelo készített, II. Gyula pápa megrendelésére. A mintegy 460 négyzetméteres falfelületen látható bibliai jelenetek, próféták, szibillák és más alakok ezen a napon kápráztatták el először a kápolna látogatóit, a kegyhely pedig – Az utolsó ítélet című mestermunkával kiegészülve – Michelangelo zsenialitása nyomán hamarosan a világ egyik leghíresebb emberi alkotása lett.
1512. november 1-jén, mindenszentek ünnepén mutatták be először a laikus közönségnek a Sixtus-kápolna mennyezeti freskóit, melyeket a híres firenzei művész, Michelangelo készített, II. Gyula pápa megrendelésére. A mintegy 460 négyzetméteres falfelületen látható bibliai jelenetek, próféták, szibillák és más alakok ezen a napon kápráztatták el először a kápolna látogatóit, a kegyhely pedig – Az utolsó ítélet című mestermunkával kiegészülve – Michelangelo zsenialitása nyomán hamarosan a világ egyik leghíresebb emberi alkotása lett.
A Sixtus-kápolna története a szent hely névadójának, IV. Sixtusnak a pontifikátusáig nyúlik vissza, aki 1473 és 1481 között – Giovanni de Dolci vagy Baccio Pontelli tervei nyomán – emeltette az akkor még védelmi funkcióval is bíró épületet. Miután az egyházfő házi kápolnája – mely később a pápaválasztásnak, azaz a konklávénak is otthont adott – Michelangelo nyomán lett világhírű, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a Sixtus-kápolna páratlan szépségén már a 15. század utolsó évtizedeiben is olyan zseniális művészek munkálkodtak, mint például Botticelli, Perugino vagy Signorelli. E kiváló mesterek falfestményei többek között Jézus és Mózes életének híres jelenteit ábrázolták, a hatalmas mennyezetet pedig – valószínűleg – a kor divatja nyomán eredetileg a csillagos égbolt képe töltötte be.
Mintegy két évtizeddel később II. Gyula, a reneszánsz korának egyik legjelentősebb pápája – aki fegyverrel próbálta meg kiterjeszteni az Egyházi Állam itáliai hatalmát –, úgy érezte, az „egyszerű” mennyezet nem tölti be azt az ikonográfiai – és
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.