rubicon
back-button Vissza
1492. április 17.

A spanyol uralkodópár megbízza Kolumbuszt egy indiai expedícióval

Szerző: Tarján M. Tamás

1492. április 17-én kelt a szerződés, melynek értelmében a spanyol uralkodópár – a kasztíliai Katolikus Izabella (ur. 1474-1504) és Aragóniai Ferdinánd (ur. 1479-1516) megbízta Kolumbusz Kristófot egy nyugatra irányuló expedícióval, melynek célja India elérése, a Kelet gazdag fűszertermő vidékeinek felfedezése volt.

Kolumbusz hosszú, fordulatokban gazdag úton jutott el megbízóihoz: az 1451-ben születő hajós egy genovai posztókereskedő család gyermeke volt, mely a török terjeszkedés, Bizánc és a fekete-tengeri görög kikötővárosok behódolása következtében hamarosan tönkrement. Bár Kolumbusz első tengeri útja a legendák homályába vész, az biztos, hogy 1473 körül az egyik legnagyobb genovai kereskedőtársaság szolgálatába lépett. A vállalat szolgálatában 1476-ban Portugália partjainál hajózott, amikor kalózok támadták meg, menekülni kényszerült és az ibériai országban keresett menedéket. Lisszabonban telepedett le, megházasodott, és mintegy tíz esztendőt töltött az európai hajózás akkori fellegvárában.

Portugália ebben az időszakban háborúban állt Kasztíliával, miután IV. Henrik kasztíliai király (ur. 1454-1474) halála után a portugál V. Alfonz (ur. 1432-1481) is szóba jött lehetséges örökösként, voltaképpen a háború egy – elszalasztott – lehetőség volt arra, hogy az ibériai egység egy portugál-kasztíliai unióban testesüljön meg. A félsziget nyugati állama Tengerész Henrik infáns óta a legjelentősebb tengeri kereskedő hatalom és felfedező volt: a 15. század során a portugálok áthaladtak a tengerészek által mágikusnak tartott Bojador-fokon, 1471-ben átlépték az Egyenlítőt, Bartholomeu Dias pedig 1488-ban elérte Afrika legdélebbi pontját, a Jóreménység fokát is.

Portugália karavellái a korszak Európájának legjobb hajói voltak, az áramlatok kiismerésével rutinszerűen hajóztak már az óceánon, miközben Afrika partjairól rengeteg arany, rabszolga és számos értékes kincs áramlott az országba. Kolumbusz Lisszabonban került kapcsolatba az indiai hajózási tervekkel, ám az ő alternatívája a portugál hajósokkal szemben egy nyugati út volt, ami csakis abban az esetben volt értelmes, ha elfogadták a Föld gömbölyű voltáról szóló, akkoriban még meglehetősen bizonytalan elméletet.

A hajós először V. Alfonz, majd II. János (ur. 1481-1495) portugál királyokat kereste meg terveivel, ám nem járt sikerrel. Mindez idő alatt a flottánál szolgált, ami későbbi felfedezéseihez kiváló iskola volt. Kolumbusz járt a Brit-szigeteken, Izlandon, és Afrika partvidékén is, elsajátította a portugál tengerészek áramlásokkal és szelekkel kapcsolatos ismereteit. Megunva a sikertelenséget, az aragóniai-kasztíliai uralkodópárt kereste meg. Izabella és Ferdinánd kezdetben nem vette komolyan a furcsa tengerészt, némi támogatást nyújtottak ugyan neki, de sokkal inkább lekötötte őket a spanyol egység megteremtéséért folytatott reconquista, a Granada elleni háború.

Kolumbusz egészen 1492. április 17-ig kellett várjon arra, hogy az uralkodópár a santa fé-i katonai táborban kézjegyével érvényesítse tengernagyi és alkirályi kinevezését és kellő támogatást adjon az expedícióhoz. A hajós Palos kikötőjéből, 1492. augusztus 3-án a Santa Maria, Nina és Pinta hajókkal indult el nyugati útjára. A Pinta meghibásodása miatt az expedíció egy hetet töltött a Kanári-szigeteknél, és csak szeptember elején vágott neki az óceánnak.

Kolumbusz hajói 1492. október 12-én érték el az Újvilágban a Bahamákhoz tartozó San Salvador szigetét, első útja során az admirális felfedezte még Kuba és Hispaniola szigetét is. A hajós meg volt győződve arról, hogy Indiát és a hozzá tartozó fűszertermő szigeteket érte el, ennek megfelelően az ott lakókat is indiánoknak nevezte el, néhányat közülük magával vitt a spanyol királyi udvarba, ahol 1493. március 15-i visszatérése után hősként ünnepelték. Kolumbusz felfedezése diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett, az India elérésére indított versenyt ugyanis látszólag Spanyolország nyerte, Portugália pedig nem akart lemondani a térség gazdag fűszertermő vidékeiről.

VI. Sándor pápa közvetítésére a két ibériai hatalom 1494-ben, Tordesillasban kötött szerződést a világtengerek felosztásáról, mely egyezmény a Zöld-foki szigetektől 370 mérfölddel nyugatra szabta meg a határvonalat. Ferdinánd és Izabella még 1493-ban megbízta Kolumbuszt egy újabb expedícióval, mely során már öt hajóval indult el, fedélzetén gabonával, haszonállatokkal és telepesekkel vágva neki az óceánnak.

A második expedíció nagyrészt a Kis-Antillák szigetsorát érintette, de Kolumbusz felfedezte például Dominikát is. A kétéves út alatt Hispaniolán a spanyolok aranylelőhelyre bukkantak, ez azonban később nem hozott annyi hasznot, amennyit vártak tőle. A felfedező betegen tért vissza az Óvilágba, majd 1498-ban (mely évben Vasco de Gama valóban elérte Indiát) és 1502-ben még két expedíciót indított, melyek során az indiai szubkontinens megtalálása helyett a közép-amerikai partokat sikerült feltérképeznie, de soha nem jött rá, hogy egy új kontinenst fedezett fel.

Kolumbusz a kezdeti sikerek és megbecsülés ellenére idővel kegyvesztetté vált a spanyol udvarban, a fűszertermő szigetek ugyanis nem akartak felbukkanni, ráadásul a felfedezett aranylelőhely is gyanúsan kevés hasznot hozott, a tengernagynak így többször kellett védkeznie a sikkasztás vádjával szemben. Kolumbusz 1504-ben végleg visszatért Spanyolországba, ahol Izabella halála után szegénységben és elfeledve élt 1506-ban bekövetkező haláláig. Valladolidban hunyt el, síremléke Sevillában található.