Mátyás király elfoglalja Bécs városát

Szerző: Tarján M. Tamás

1485. június 1-jén, öthónapos ostrom után foglalta el Bécs városát a III. Frigyes császár (ur. 1440-1493) ellen háborúzó Hunyadi Mátyás magyar király (ur. 1458-1490).

Mátyás és Frigyes ellentéte a király trónra lépésétől kezdve tartott, mert a Szent Koronát birtokló császár is próbálta megszerezni rokona, a halott V. László (ur. 1453-1457) királyságát. A két uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen aztán egyezményt kötött, melynek értelmében Mátyás gyermektelensége esetén Frigyes és utódai öröklik majd a magyar trónt. A következő évben a Szent Korona is Magyarországra került, ennek ellenére a konfliktus állandó maradt, a császár ugyanis igyekezett gátat szabni a magyar király expanzív külpolitikájának (például Csehország elfoglalása kapcsán).

Háború csak 1477-ben robbant ki, amikor Frigyes befogadta a Mátyást eláruló Beckensloer János esztergomi érseket. Az első háború mindössze egy gyors hadjárat volt, mely során Bécset is körülzárták a magyar seregek, de a pápa ekkor még eredményesen közvetített a békéért. A szorongatott császár elismerte Mátyás cseh királyi címét, illetve 100 000 forint sarc fizetését is vállalta, bár később ennek csak a felét fizette ki.

1482 során újabb háború robbant ki, mely aztán majdnem Mátyás uralkodásának végéig elhúzódott. A király seregei még abban az évben elfoglalták Hainburgot, visszafoglalták Kőszeget, majd benyomultak a Habsburg örökös tartományokba. A Fekete Sereg fő erőssége ebben a hadjáratban is a várostrom volt, ami rendre Mátyás sikereit eredményezte. Ennek a taktikának a fő hátránya a gyakori tehetetlenség volt, az ostromló sereg gyakran csak a védők éhségére számíthatott, ezáltal a várvívás rengeteg időt emésztett fel. Hainburg bevétele például 9 hónapot vett igénybe. Bár a kreatív uralkodó szinte virtuozitásig fejlesztette ostromtaktikáját, sikereivel nem tudott olyan hatást elérni, mint amilyet egy nyílt ütközet hozhatott volna. Bécs ostroma – többszöri körbezárás után – 1485. január 29-én vette kezdetét, mely során az 50 000 fős nagyváros elleni fő stratégia ismét csak a kiéheztetés lehetett.

A város falait Frigyes egyik legjobb hadvezére, Hans von Wulfersdorfer védte a királlyal szemben, de csodát ő sem tehetett. Az ostrom hosszú hónapjai kevés küzdelmet hoztak: bár a védők olykor kitörtek a várból, valamint március során felgyújtották az egyik ostromtornyot is, az ostrom kimenetelét végül az ellátmány megfogyatkozása döntötte el. Bécs polgárai már 1485 áprilisában összeesküvést szerveztek a kapuk megnyitására, ám erre végül csak június 1-jén került sor, amikor Mátyás természetes fia, Corvin János társaságában ünnepélyesen bevonult a Habsburgok leggazdagabb városába. Bécs városi tanácsosai öt nappal később hűségesküt tettek új uralkodójuk előtt, aki hódítása nyomán felvette az osztrák hercegi címet.

Mátyást Bécs meghódítása kapcsán azzal szokás vádolni, hogy a pompát sugárzó osztrák városért cserbenhagyta régi pátriáját; a király birodalma székhelyét valóban a császárvárosban rendezte be, ugyanakkor meghagyta Buda korábbi státuszát, Bécs árumegállító jogának megvonásával pedig éppen a magyar városok számára kedvezett. Eközben a császárváros sem járt rosszul a magyar uralommal, ugyanis az elvesztett kiváltságokért cserébe Mátyás több évi adómentességet biztosított számára, meghagyta régi szabadságát, a bécsi városi tanácsba pedig mindösszesen egyetlen emberét, Szapolyai István főkapitányt delegálta.

Az osztrák főváros öt esztendeig tartozott a magyar birodalmához; ez idő alatt a császári hatalomra aspiráló Mátyás rendkívül toleráns uralkodónak bizonyult, célja nem az erőszakos magyarosítás, hanem egy heterogén birodalom kiépítése volt. Nem véletlen, hogy az 1487-ben elfoglalt Bécsújhely utóbb szobrot is állított a magyar királynak, mely II. József (ur. 1780-1790) uralkodásáig háborítatlanul állhatott a helyi székesegyházban.