rubicon
back-button Vissza
1479. október 13.

A kenyérmezei csata

Szerző: Tarján M. Tamás

„…az akindzsik zsebei úgy telve voltak ezüsttel és arannyal, mint a tavaszidő nárcisszal és bimbókkal, kezük és markuk oly üres és terméketlen maradt, mint őszidőn a mandulafenyő és a platán. Bár vágyaik kongó serlege és kívánságuk üres erszénye megtelt, és a zsákmányolt kincs mézének íze megédesítette szájukat, a vereség mérges fullánkjának keserétől boldogságuk szomorúságra fordult.” (Kemalpasazádé török történetíró a kenyérmezei csatáról)

1479. október 13-án ütközött meg Kenyérmezőnél Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál főkapitány egyesült serege az Isza bég vezette portyázó oszmánokkal, akik a csatát megelőző néhány napban végigfosztogatták Erdély déli részét. A véres ütközetben a vajda és a főkapitány egyesült seregei megsemmisítő győzelmet arattak a törökök felett, és hosszú időre elvették a szultánok kedvét a magyarországi háborúskodástól.

Bár II. Mehmed (ur. 1444-1446/1451-1481) 1456-os sikertelen, Nándorfehérvár elleni támadása után a Porta hosszú ideig nem indított hadjáratot Magyarország ellen, a főseregek elmaradása korántsem jelentette azt, hogy a határokat fenyegető veszély elhárult volna. A balkáni királyságokból kialakított szandzsákok bégjei a „békeévek” alatt gyakran szerveztek portyázó hadjáratokat a királyság területére, melyek célja a zsákmány- és adott esetben élelemszerzés mellett az ellenfél folyamatos pusztítása, gyengítése volt. A fosztogatások ellen a határ őrei gyakran tehetetlennek bizonyultak, így Magyarországot hiába védte a Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387-1437) által kiépített végvárrendszer, a Délvidék néhány évtized alatt nagyon komoly veszteségeket szenvedett el. E pusztítás hosszú távú következményeit az 1458-ban trónra kerülő Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) is belátta, és bár nem tudott hadjáratot indítani a török kiűzésére, arra mégis képes volt, hogy a Balkánon kialakított ütközőzónát tovább szélesítse: erre szolgált a boszniai Jajca 1464-es bevétele, majd Zvornik elfoglalása – 1476-ban –, és ezért lett volna fontos a sikertelenül ostromolt szendrői vár meghódítása is, 1476 telén.

A magyar támadások természetesen rendre válaszcsapásra sarkallták II. Mehmed szultánt, azonban – a Velence ellen vívott háború miatt – az 1476-os hadi események után a török reakcióra majdnem három évig, egészen 1479 őszéig kellett várni. Mátyás nagyon is számított a Porta támadására, sőt, úgy vélte, a szultán

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.