Merész Károly burgundi herceg halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Nem szükséges hinnünk ahhoz, hogy vállalkozzunk valamire, és nem szükséges sikert aratnunk ahhoz, hogy kitartsunk mellette.”
(Merész Károly burgundi herceg)

1477. január 5-én halt meg Merész Károly herceg (ur. 1467-1477), Burgundia utolsó Valois-oldalági uralkodója, akinek halála a család által felépített birodalom felbomlását, illetőleg a – Károly birtokain megosztozó – francia Valois-k és a Habsburgok megerősödését eredményezte.

Károly, akit a későbbi krónikások és történetírók a „merész”, míg ellenségei a „rettegett” jelzővel ruháztak fel, 1433-ban, III. (Jó) Fülöp burgundi herceg (ur. 1419-1467) gyermekeként látta meg a napvilágot. A trónörökös születésekor Burgundia fénykorát élte: a százéves háború (1337-1453) megpróbáltatásaitól szenvedő Franciaország és a széttagolt Német-Római Birodalom közé ékelődött hercegség a 15. század elejétől – előnyös házasságok és szerződések révén – többek között Luxemburgot, Flandriát és a Holland Grófságot is uralma alá hajtotta, vagyis szigetekként elterülő birtokai az Északi-tengertől egészen a Rajna felső folyásáig és Svájcig húzódtak.

A 15. század során Európa gazdasági-kereskedelmi súlypontja fokozatosan északra – konkrétan Németalföld irányába – tolódott el, aminek eredményeként Burgundia a térség meghatározó államává vált. III. (Jó) Fülöp dijoni udvara anyagi és kulturális gazdagság tekintetében egyaránt méltó versenytársa lett Párizsnak, e rivalizálás pedig idővel politikai síkon is megjelent, jelesül abban a törekvésben, hogy a burgundi Valois-k – a család főágához hasonlóan – királyi címet szerezzenek. Merész Károly 10 – de facto 12 – éves uralkodása a koronáért vívott harc jegyében telt, de mint látni fogjuk, hírhedt makacssága és vakmerősége az elődök által felépített birodalom széthullását eredményezte.

A herceg, akit a későbbi generációk történetírói a lovagi erények egyik utolsó megtestesítőjeként tartottak számon, súlyos beteg édesapja döntése nyomán már Jó Fülöp életében, 1465 tavaszán átvette az ország kormányzását. Merész Károly – későbbi hírnevéhez illően – háborúval kezdte uralkodását, melyet azután indított meg, hogy XI. Lajos francia király (ur. 1461-1483) – aki egyébiránt dauphinként jó barátságot ápolt későbbi legádázabb ellenségével – visszavette az 1435-ös arras-i szerződésben Burgundiának juttatott Somme menti városokat. A herceg erre válaszul megszervezte a legbefolyásosabb francia főurakat tömörítő Közjó Ligáját, és Montlhéry mellett vereséget mért a királyi hadakra. XI. Lajos a következő esztendőben megkötött conflans-i békében – egyéb kisebb birtokadományokkal – vissza is adta a szóban forgó területeket Burgundia számára, a két szomszéd viszonyában azonban ezután sem mutatkozott javulás.

Miközben Merész Károly a francia arisztokratákkal szőtt összeesküvések és a „hagyományos” angol szövetség felélesztése révén igyekezett megrendíteni Lajos helyzetét, addig ellenlábasa a németalföldi városokban – például Liége-ben és Dinant-ban – kirobbanó felkelések támogatásával bosszantotta a herceget, aki kegyetlenül megtorolta a flamand polgárság lázadásait. Mindazonáltal a békés viszonyok helyreállításában XI. Lajos mutatkozott buzgóbbnak, ugyanis egy ízben felajánlotta leánya kezét a 32 esztendősen másodszor is megözvegyülő Károly számára, 1468-ban pedig személyes találkozót kezdeményezett a herceggel Péronne-ban. Végül az itt aláírt egyezmény sem bizonyult túlságosan hosszú életűnek, ugyanis az egyéves fegyverszünet lejártával XI. Lajos a párizsi parlament – tehát bíróság – elé idézte Merész Károlyt, aki bosszúból 1471-ben kegyetlenül felprédálta Franciaország északi részét.

Ez idő alatt, édesapja 1467-ben bekövetkező halálától fogva a herceg nagyarányú reformokat léptetett életbe, melyek a pénzügyek terén a központosítást, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban pedig a Franciaországtól való függetlenedést szolgálták. Merész Károly ezzel párhuzamosan felszámolta az elavult középkori hadszervezetet, és Itáliából érkező condottierik segítségével modern zsoldossereget állított fel, melynek tüzérsége kiemelkedő színvonalat képviselt Európában. E hadsereg – melynek fenntartását a gazdag tartományokból szedett magas adók finanszírozták – szinte állandóan „működésben” volt, ugyanis a XI. Lajossal vívott összecsapásokkal párhuzamosan a herceg a szélrózsa minden irányában aktív külpolitikát folytatott, aminek eredményeként Burgundia az 1470-es évek közepéig számos új szerzeménnyel gyarapodott. Habsburg Zsigmond főherceg – a visszavásárlási jog fenntartása mellett – 1469-ben eladta elzászi és felső-rajnai birtokait Merész Károlynak, aki négy évvel később az általa korábban fegyverrel támogatott idős Arnold gelderni herceg (ur. 1423-1465/1471-1473) területeit is birodalmához csatolta.

A burgundi uralkodó ekkor állt hatalma csúcsán, ugyanis néhány hónappal később rákényszerítette III. Frigyes német-római császárt (ur. 1440-1493), hogy – Károly királlyá koronázása érdekében – Trierbe utazzon, a nagyszabású terv azonban egy lépéssel a megvalósulás előtt csúfos kudarcot vallott. A császár végül egy nappal a szertartás előtt megszökött a városból, a megszégyenült hercegnek pedig hamarosan azzal kellett szembesülnie, hogy agresszív külpolitikája miatt valamennyi szomszédjával ellenséges viszonyba került: Habsburg Zsigmond főherceg azért neheztelt Merész Károlyra, mert hiába próbálta visszaváltani elzálogosított birtokait, a Svájci Konföderáció a fellázadó felső-rajnai városok támogatása nyomán sodródott háborúba Burgundiával, II. René herceggel (ur. 1473-1508) pedig Károly lotaringiai öröklési igénye idézett elő fegyveres konfliktust.

Merész Károly pályafutásának hanyatlása 1474–75 során, Neuss – 11 hónapon át tartó – sikertelen ostromával vette kezdetét, amely erősséget a herceg szövetségese, a kölni érsek számára akarta visszahódítani annak fellázadt alattvalóitól. Néhány hónappal e megalázó kudarc után, 1475 nyarán Burgundia legerősebb szövetségese, IV. Edward angol király (ur. 1461-1483) békét kötött XI. Lajos francia uralkodóval, ám ez a kellemetlen meglepetés sem gátolta meg Károlyt abban, hogy hadat üzenjen Lotaringiának. A herceg – Nancy elfoglalásával – ezen a fronton kezdetben sikereket könyvelhetett el, 1476 elején azonban a felső-rajnai felkelés miatt arra kényszerült, hogy a Svájci Konföderáció csapatai ellen vonuljon.

A büszke burgundi sereg márciusban, majd júniusban – Grandson, illetve Morat mellett – két ízben is súlyos vereséget szenvedett a kantonok egyesült hadától, ősszel pedig a svájciakkal szövetségre lépő II. René lotaringiai herceg Nancy városát is visszahódította. Merész Károly természetesen nem volt hajlandó beletörődni a sorozatos kudarcokba, és télvíz idején serege roncsaival Nancy ellen indult, ahol a svájci-lotaringiai erők 1477. január 5-én megsemmisítő vereséget mértek rá. A csatában maga a herceg is elesett, aminek eredményeként az Alpoktól az Északi-tengerig húzódó birodalom egy csapásra széthullott.

Merész Károly három házasságából ugyanis csupán egyetlen leánygyermek született, Mária, aki édesapja halálakor még hajadon volt. Miután ebben az időszakban XI. Lajos francia király és III. Frigyes német-római császár családjában is akadt egy-egy fiúgyermek, aki házasodás előtt állt, a Valois-k és a Habsburgok között versenyfutás kezdődött Mária kezéért és a burgundi örökségért. Mint ismeretes, a leány végül Habsburg Miksával (ur. 1493-1519) lépett frigyre, aminek eredményeként a császári dinasztia értékes területekkel gazdagodott Nyugat-Európában; ez a házasság és Merész Károly halála ugyanakkor abban is döntő szerepet játszott, hogy a burgund ütközőállam helyén egy frontvonal született, amely mentén a két dinasztia hosszú évszázadokon át véres háborúkat vívott egymással.