Medveváron meghal Janus Pannonius humanista költő

Szerző: Tarján M. Tamás

1472. március 27-én, 37 esztendős korában hunyt el Medveváron a híres humanista költő, pécsi püspök Janus Pannonius.

A szülőfalujáról Csezmicei János néven is emlegetett költő anyai ágon a Szilágyiak távoli rokona volt (tehát a Hunyadi famíliáé is), nagybátyja, Vitéz János irányította a váradi püspökséget. A fiatal János befolyásos rokona révén részesült humanista nevelésben, Vitéz Ferrarában és Padova egyetemén taníttatta, ahol nem csak a kánonjogot, de a humanista műveltséget megalapozó latin és ógörög nyelveket is elsajátította. A költő együtt nevelkedett a kor legokosabb fiataljaival, magába szívva a reneszánsz kornak nem csupán a tudását, de életérzését és filozófiáját is.

Jánosról itáliai tanulmányai idején bebizonyosodott, hogy rendkívül tehetséges a költészet terén, epigrammákat, szonetteket írt latin nyelven, nevét pedig az antik művészek mintájára Janus Pannoniusra, azaz Pannóniai Jánosra változtatta. Hunyadi Mátyás megkoronázása után (1458) Budára hívta a művelt fiatalembert, hogy az államigazgatásban adjon neki állást. Janus Pannonius a királyné majd Mátyás mellett töltött be kancellári tisztet, nagybátyja érsekké való kinevezésekor pedig megkapta a pécsi püspöki széket. Egyházfőként részt vett a király 1464-es jajcai törökellenes hadjáratában, de itt súlyosan megbetegedett, törékeny egészségét két évvel később a tüdőbaj is megtámadta.

Janus magas tisztsége ellenére egész életében a napfényes és művelt Itáliába vágyakozott, költőként akart kibontakozni, nem politikusként. Ennek ellenére Vitéz János mellett mégis fő szervezője volt az 1471-es Mátyás elleni főúri összeesküvésnek, amit a nemesek megadóztatása váltott ki. A király ügyes politikájával leszerelte a lázadókat, irgalmat tanúsítva velük szemben, Janus azonban nagybátyjával ellentétben nem adta meg magát, hanem Pécsre menekült, hogy püspöksége falai között védhesse meg magát.

Végül mégis az ország elhagyása mellett döntött, Mátyás seregeivel nyomában délnyugat felé vonult, hogy Horvátországon át elérhesse a vágyott Itáliát. Beteg teste azonban nem bírta a megpróbáltatásokat, útközben, Medveváron elhunyt. Janus Pannonius volt a reneszánsz legjelentősebb magyar költője, nagy érdemeket szerzett a humanista kultúra magyarországi terjesztésében. Legismertebb művei: Pannónia dicsérete, Búcsú Váradtól, Egy dunántúli mandulafáról, Mikor a táborban megbetegedett.