Niccoló Machiavelli születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1469. május 3-án született Niccoló Machiavelli firenzei politikus, író, a kora újkor egyik legnagyobb hatású politikai gondolkodója.

Machiavelli egy jómódú, földbirtokkal is rendelkező firenzei polgárcsaládban látta meg a napvilágot, apja jogtudós volt, akinek szenvedélye a korban újdonságnak számító nyomtatott könyvek gyűjtése volt. Niccoló szintén jogi tanulmányokba fogott, egy ideig ügyvédként is működött, miközben családja könyvtára révén pedig páratlan műveltségre tett szert. Machiavelli politikai karrierje azután kezdődött, hogy VIII. Károly francia király (ur. 1483-1498) 1494-ben hadjáratot indított Nápoly megszerzésére, kirobbantva a félszigetet sújtó, 1559-ig tartó itáliai háborúkat. Az év során számos állam (pl. Lodovico Sforza Milánója) mellett a francia hadak Firenzét is elfoglalták, elüldözték a Medici hercegeket, a zűrzavarban pedig egy prédikátor, Girolamo Savonarola szerezte meg a főhatalmat, kikiáltva a köztársaságot.

Machiavelli akkor lépett színre, miután VI. Sándor pápa rendelésére az egyházi és uralkodói főhatalmak ellen prédikáló Savonarolát 1498. május 23-án máglyahalálra ítélték, ekkor ugyanis kancelláriai titkár, majd a köztársaságot irányító Tízek Tanácsának egyik tagja lett. A tehetséges politikus Firenzét képviselve gyakran járt követségben az itáliai háborúban főszerepet játszó francia és pápai udvarban is, ismerte VI. Sándort, II. Gyulát, a legnagyobb hatást azonban a Borgia pápa törvénytelen fia, Cesare egyénisége gyakorolta rá.

Machiavelli a pápai hadvezér példája nyomán próbálta megszervezni Firenze védelmét, amikor a Mediciek megbízásából 1512-ben Raymond de Cordona spanyol zsoldosvezér ostrom alá vette a várost, ám végül kudarcot vallott. A hercegek visszatérése után Machiavelli, mint a Tízek Tanácsának tagja egy időre börtönbe került, majd hazatérhetett birtokaira, ahol 14 évnyi tapasztalatát összegezve 1513-ban megírta leghíresebb művét, A fejedelmet (Il principe). Műve később a politikai filozófia egyik klasszikusa lett, benne Machiavelli leírta, hogy egy ideális uralkodó hogyan tud sikeresen kormányozni egy államot. Az író radikális nézeteket vallott abból a szempontból, hogy elvetette az uralkodó isteni kiválasztottságának tanát és tehetségtől függően bárkit alkalmasnak tartott a vezetésre. Szintén szélsőségesnek hatott az a kitétel is, mely szerint a fejedelem bármit megtehet céljai érdekében, ennek értelmében a haszonelvű, gátlásokat nem ismerő politizálást mind a mai napig machiavellizmusnak nevezzük.

A fejedelem című mű ideális uralkodóját Cesare Borgiáról, VI. Sándor kegyetlen fiáról is mintázta, főként azért, mert a hadvezér egyesíteni akarta Itáliát, amit Machiavelli műve az itáliai fejedelmek végső célként jelenít meg. A szerző a félsziget egységének következetes híve volt, aki a pártpolitikán felülemelkedve támogatta nem csak a Borgiák, de II. Gyula, és később VII. Kelemen ilyen irányú törekvéseit is, ennek szellemében A fejedelem bevezetője az őt száműző Lorenzo de Medici firenzei herceget szólította meg. Machiavelli az évek során gyakran adott tanácsokat itáliai politikusnak, miközben birtokán irodalmi munkásságát folytatta, az itáliai egység híveként természetesen olasz nyelven írva műveit.

Az évek során elkészített egy elemzést Livius római történetíró első tíz könyvéről (1517), majd VII. Kelemen kérésére megírta Firenze történetét (1525), ezek a történelmi tárgyú művek azonban inkább a szerző szubjektív véleményét megjelenítő esszék voltak. Miután a kor Firenzéjében felvirágzott a színjátszás, Machiavelli színművekkel is próbálkozott, leghíresebb ezek közül Mandragóra nevű komédiája, mely az egyik első eredeti ötletből merítő jellemkomikum volt Európában. Az 1527-es év zűrzavaros eseményei során májusban Firenzében ismét köztársasági államforma jött létre, ami Machiavellit ezúttal hátrányosan érintette, a Mediciek udvarával együtt elkergették a városból. A mester, aki nem csak jeles filozófus és politikus volt, de tehetséges írónak is bizonyult, elhagyottan halt meg birtokán alig egy hónappal elüldöztetése után, 58 esztendős korában.