Hunyadi Mátyás és Podjebrád Katalin esküvője Budán

Szerző: Tarján M. Tamás

„…a vett jótéteményeket meghálálni kivánván, még mielőtt a királyi méltóságra megválasztattunk, igéretet tettünk neki, hogy vele a felbonthatatlan barátság, testvériség és sógorság viszonyába lépünk. Most tehát György kormányzó urat meggyőzni kivánjuk arról, hogy a királyi méltóságra megválasztatásunk után, korábbi szándékunkat és akaratunkat meg nem változtattuk.”
(Részlet Hunyadi Mátyás 1458. február 9-i sztrasznici nyilatkozatából)

1463. május 1-jén tartották Budán Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) és a mindössze 13 esztendős Podjebrád Katalin esküvőjét. A fiatal uralkodó és Podjebrád György cseh király (ur. 1458-1471) leányának házassága sajnálatos módon csupán egy évig tartott, ugyanis a királyné 1464 tavaszán – a csecsemő trónörökössel együtt – gyermekágyi lázban elhunyt.

Katalin és ikertestvére, Szidónia 1449 novemberében, Podjebrád György huszita nemes úr és Sternbergi Kunigunda gyermekeként született a család névadó birtokán, Podìbrady fürdővárosban. Az édesanya nem sokkal a leányok születése után gyermekágyi lázban elhunyt, ők viszont szerencsésen életben maradtak, és édesapjuk sikereinek köszönhetően egyre magasabb rangra emelkedtek. Podjebrád György ugyanis 1452-től már V. László (ur. 1453-1457) kormányzójaként irányította Csehországot, a fiatal uralkodó halála után pedig ő lépett elő a legesélyesebb utódjelöltté. Podjebrád ráadásul egy időre a közép-európai térségben is komoly befolyást szerzett, hiszen nem csak a hatalmat, de a Prágában raboskodó Hunyadi Mátyást is „megörökölte”, akit László halála után – távollétében – Budán magyar királlyá választották. A huszita nemes úr, aki ekkor már félig a fején érezhette a cseh koronát, maximálisan kihasználta előnyös helyzetét, és politikai egyezséget kötött mindössze 15 – vagy 17 – esztendős túszával.

Túl azon, hogy Podjebrád tetemes váltságdíjat követelt a magyar küldöttségtől, rábeszélte Mátyást leánya, a mindössze 8 esztendős Katalin eljegyzésére. Jóllehet, a király személyéről megállapodó bárói ligák a szegedi egyezményben Garai Anna és a Hunyadi-gyermek házasságával kívánták megpecsételni szövetségüket, utóbb csalódniuk kellett, ugyanis Mátyás még édesanyja, Szilágyi Erzsébet akaratával is szembeszegült annak érdekében, hogy megtartsa Podjebrádnak adott szavát. Az ifjú király állhatatossága mögött persze nem a lovagi becsületet, hanem Hunyadi kivételes politikusi tehetségét kell keresnünk, melynek révén valószínűleg már ekkor tervbe vette a felette atyáskodó főúri ligák befolyásának visszaszorítását. Erre az önálló feleségválasztás kiváló lehetőséget nyújtott.

Bár az egyezség úgy szólt, hogy az esküvőt egy éven belül megtartják, Katalin fiatal kora és a magyarországi politikai bonyodalmak miatt a tervek több éves késést szenvedtek. A menyasszony 1461 elején költözött Magyarországra – ekkor még alig töltötte be 11. életévét –, a két fiatal pedig csak két esztendővel később, 1463. május 1-jén fogadott egymásnak örök hűséget a budai Nagyboldogasszony-templomban (a mai Mátyás-templomban). Podjebrád Katalin zsenge kora ellenére hamarosan teherbe esett, aminek jelentős politikai vetülete is volt, hiszen a bécsújhelyi egyezmény értelmében a király azzal a feltétellel szerezte vissza a Szent Koronát III. Frigyes német-római császártól (ur. 1440-1493), hogy gyermektelensége esetén a Habsburgok öröklik Magyarország trónját.

Egy rövid ideig úgy tűnt, Mátyásnak nem kell tartania a szerződés következményeitől, ugyanis 1464 márciusában Katalin fiút szült, ám a fiatal asszony és a csecsemő gyermekágyi lázban hamarosan elhunyt. Három héttel koronázása előtt Hunyadi Mátyás elveszítette családját, Podjebrád Katalin halálával pedig – mint később kiderült – a törvényes örökös biztosítása is megoldatlan problémává vált. A király 12 esztendőt várt, míg Aragóniai Beatrix személyében újabb feleséget választott, egyetlen, természetes fia, Corvin János azonban egy bécsi polgárleánytól, Edelpeck Borbálától született, akinek utóbb hiába igyekezett biztosítani a trónt.