Királyválasztás a Duna jegén

Szerző: Tarján M. Tamás

„Merem mondani, hogy a magyar dolgok kezdetétől fogva királyválasztás annyi örömmel és annyi dicsőséggel még nem ünnepeltetett.”
(Thuróczy János) 

1458. január 24-én választották meg Magyarország királyának a 15 – más számítások szerint 17 – esztendős Hunyadi Mátyást (1458-1490), a törökverő hadvezér, Hunyadi János fiát. A legenda szerint Mátyást a Duna jegén türelmetlenül várakozó budai és pesti polgárok kiáltották ki uralkodónak, a valóságban azonban a Magyarországot irányító főúri ligák juttatták őt trónra, aki akkor Pogyebrád György huszita cseh kormányzó fogságában a prágai várban élt, s akinek 32 évig tartó országlása hazánk középkori történetének utolsó sikeres korszaka volt. 

Miután 1457 márciusában Hunyadi László feje lehullott Budán, öccse, Mátyás sorsa is nehézre fordult, az oligarchák által befolyásolt V. László (1453-1457) ugyanis Bécsbe, majd Prágába is magával hurcolta utódját. Magyarországon küszöbön állt a Garai-Újlaki-liga és a Szilágyi-Hunyadi-liga polgárháborúja, a feltehetően leukémiában szenvedő V. Utószülött László király (1444-1457) azonban 1457 novemberében váratlanul elhunyt. Ezzel pedig az osztrák tartományok, a Magyar és a Cseh Királyság hatalmi viszonya gyökeresen megváltoztak. Hunyadi László halála után nem maradt értelme a bárói ligák fegyveres összecsapásának, ellenben annál több haszon származhatott abból, ha megegyeznek és közösen választanak új magyar királyt, akit együttesen befolyásolhattak volna. 

Ezt maguk az érintettek is belátták, így Szilágyi Mihály és Garai László vezetésével 1458 januárjában tárgyalások kezdődtek Szegeden, melyek során a két bárói liga az 1456-ban elhunyt, de családjának jelentős nemzetközi tekintélyt kivívó  Hunyadi János fia, Hunyadi Mátyás mellett döntött. Jóllehet, a későbbi korok történetírói gyakran az utólagos bölcsesség jegyében értékelték a január 12-én aláírt szegedi egyezményt, a valóságban a bárók nem azt a tetterős királyt akarták trónra ültetni, akit később Mátyásban megismertek. 

Szilágyi Mihály és Garai László a fent említett szerződésben számos olyan kitételt állított, ami a királyi hatalmat gyengítette: ilyen hatalmi fék volt például Szilágyi gubernátori – kormányzói – kinevezése, Garai nádori tisztségének megtartása, a ligák által összeharácsolt királyi birtokok magánkézen hagyása, valamint a Mátyás és Garai Anna között tervezett házasság is. A szegedi egyezmény megkötése után a felek Budára vonultak, hogy a kompromisszumban foglaltakat az országgyűlésben is keresztülvigyék, vagyis a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt váratlan fordulat Mátyás január 24-i megválasztása. A Hunyadi-jelölt királyságát követelő budai és pesti tömeg, mely a legenda szerint később a kemény télben befagyott Duna jegén ünnepelte az új uralkodót, sokkal inkább Szilágyi Mihály erőfeszítései nyomán vonulhatott fel, a leendő gubernátor ugyanis nem csak familiárisaiból toborzott serege felvonultatásával, hanem egyéb módon is igyekezett keresztülvinni, hogy a szegedi egyezményben foglaltak tényleg megvalósuljanak. 

Miközben a Duna jegén Mátyást ünnepelték, az új király még Pogyebrád György régensnek – majd V. László halála után ugyancsak megürült cseh trónra került huszita királynak (1458-1471) – az őrizete alatt, Prága várában töltötte napjait, ahol fiatal kora dacára komoly politikai éleslátásról tett tanúságot. Vélhetően Hunyadi és az őt őrző ravasz Pogyebrád is tisztában volt a helyzet jelentőségével, így aztán a későbbi huszita uralkodó nemcsak tetemes váltságdíjat követelt a magyar királyért, hanem arra is rávette Mátyást, hogy feleségül vegye lányát, Katalint. A fiatal magyar király nagyfokú önállóságát mutatja, hogy miután Morvaországban a Vitéz János vezette magyarországi küldöttség kiváltotta őt a prágai fogságból, még édesanyja, Szilágyi Erzsébet akaratával is szembeszegült annak érdekében, hogy ígéretének megfelelően az 1458. március 2-én a cseh királlyá választott Pogyebrád lányával kösse össze életét. 

Mondhatnánk persze, hogy Mátyás esetleg szerelemből, vagy adott szava megtartása érdekében cselekedett ilyen határozottan, a 15 – vagy 17 – esztendős fiatal magyar király azonban hazatérése után bebizonyította, hogy zsenge kora ellenére páratlan politikusi tehetséggel rendelkezett. Mátyás néhány hónapon belül ledöntötte azokat a korlátokat, amelyeket a bárói ligák a szegedi egyezménnyel állítottak neki, és megkezdte 32 évig tartó uralkodását. Ehhez sikerült királyi hatalmát legitimálnia, amikor hosszas és bonyolult tárgyalások után, 1463. július 24-én Bécsújhelyen jelentős váltságdíjért cserében Bécsújhelyen sikerült visszaszereznie a – közel 23 éven át III. Frigyes német-római császár (1440-1493) által birtokolt – Szent Koronát. S minthogy Mátyást ekkor lekötötték az oszmánok elleni boszniai és szerbiai háborúk, csak 1464. március 29-én, került sor magyar királlyá koronázására a székesfehérvári bazilikában.