Konstantinápoly az oszmánok kezére kerül

Szerző: Tarján M. Tamás

1453. május 29-én foglalta el II. Mehmed oszmán szultán Konstantinápolyt, ezzel megszűnt a közel ezeréves Bizánci Birodalom, a keleti kereszténység legfőbb központja.

Miután 1451-ben az ambiciózus, 19 esztendős II. Mehmed (ur. 1451-1481) került az Oszmán Birodalom élére, a fiatal uralkodótól várt enyhülés helyett a hanyatló Bizáncnak egy újabb háborúra kellett felkészülnie. Az egykori Keletrómai Birodalom, a Mediterráneum régi ura lényegében már csak a fővárosát tartotta a kezében. II. Mehmed, hogy elfoglalhassa Konstantinápolyt, 1452 elején erődöt építtetett a Boszporusz északi bejáratához, és egy 120 hajóból álló flottát szereltetett fel, így elvágva a város utánpótlását, és lehetőséget teremtve Bizánc roppant falainak ostromára. 

Az utolsó császár, XI. Kónsztantinosz (ur. 1449-1453) 1452 decemberében segélykérő levelet írt IV. Miklós pápának, ám az európai politikai helyzet – az éppen még zajló százéves háború, a német széttagoltság, Magyarország 1448-as rigómezei veresége – nem tette lehetővé egy keresztes háború indítását, bár az ortodox birodalom még az utolsó pillanatokban is Hunyadi felmentő seregeiben reménykedett. Az ostrom idejére csupán néhány utánpótlást szállító pápai gálya, velencei és genovai hajók, valamint Giovanni Giustiniani 700 fős különítménye érkezett a város védelmére. A Bizánci Birodalom 9000 védővel és 20 kilométer hosszú falrendszerrel nézett farkasszemet II. Mehmed 70 000 főre tehető oszmán hadaival. 

Az ostrom a tengeren és a Theodosius által emeltetett falak mentén párhuzamosan kezdődött meg. A török seregek ostrom alá vették az Aranyszarv-öböl erődjeit, ezáltal pedig szétdarabolták a várost védő csapatokat. Az oszmánok technikai fölényt is képviseltek a védőkkel szemben, mivel a 7-10 000 főre tehető janicsár hadtest ekkor már kézi lőfegyverrel rendelkezett, egy – állítólag magyar nemzetiségű – Orbán nevű ágyúöntő révén pedig II. Mehmed olyan ágyúkat birtokolt, melyek komoly kárt tettek a falakban. 

A szultán április 28-án békét ajánlott XI. Kónsztantinosz számára az alábbi feltételek mellett: adják át a várat, és sértetlenül elvonulhatnak. A visszautasítás után tovább folytatódott az ostrom, mely során a szultán ágyúi vitték a főszerepet. Május 26-án II. Mehmed újabb követséget küldött a városba: azt ajánlotta a császárnak, hogy - a város átadása után - vonuljon vissza a Peloponnészosz-félszigetre, ahol tovább uralkodhatna. XI. Kónsztantinosz azonban nem hagyta cserben népét. 

Május 28-án, a végső ostrom előtt a város falain litániát tartottak, a Hagia Sophiában keresztény misét mondtak – mint kiderült, a legutolsót – a császár pedig a vár védői között, a Szent Romanosz kapunál töltötte az éjszakát. Másnap hajnalban indult meg a végső roham, ami a bizánciak számára végzetesen alakult: a legendás Giustiniani megsebesült, és a zűrzavarban emberei nyitva hagyták a város egyik kisebb kapuját, ahol a törökök bejutottak a városba. Ezzel egy időben, a frontális támadás során XI. Kónsztantinosz is hősi halált halt. Mehmed csapatai rövidesen elfoglalták a várost, amelyet követően hatalmas vérengzést rendeztek. Több tízezer embert vagy megöltek, vagy pedig rabszolgaságba hajtottak.

Az uralmát rablással és terrorral nyitó szultán ugyanakkor hosszú távon toleráns uralkodónak mutatkozott. Miután megszilárdította hatalmát, visszahívta az ostrom előtt és alatt elmenekülő polgárokat, a túlélő lakosok tulajdonát visszaadta, és különlegesen türelmesnek mutatkozott azok vallása és életformája iránt. II. Mehmed birodalma új fővárosában, Konstantinápolyban hamarosan jelentős építkezésekbe kezdett –  az Aranymecset kialakítása, a Héttorony építtetése – melyeket utódai is bőkezűen finanszíroztak. 

Bizánc bukása hatalmas csapás volt a keresztény világ számára, elsősorban szimbolikus okokból, másodsorban pedig azért, mert Európa legnagyobb városa korábban hatalmas erőket kötött le, és ezek most már Európát, közvetlenül pedig Magyarországot fenyegették. Mehmed Bizánc elfoglalása után – a római császárok örökösének nyilvánítva magát – már Nándorfehérvár, Buda és Bécs elfoglalását tervezte, igaz, az első kísérlet során Hunyadi János még sikerrel állta útját.