A táboriták vereséget szenvednek Lipany mellett

Szerző: Tarján M. Tamás

1434. május 30-án vívták a radikális táboriták, valamint a kelyhesekből és katolikusokból álló Cseh Liga katonái a lipanyi ütközetet, az 1419 óta zajló huszita háborúk utolsó jelentős csatáját.

A huszitizmus egy korai reformációs irányzat volt, mely ideológiáját és nevét a konstanzi zsinaton 1415-ben máglyahalált szenvedő Husz János prágai tanártól nyerte el. A cseh vallási csoport legfőbb követelései között a nemzeti nyelven történő vallásgyakorlás, és a Biblia betű szerinti tisztelete szerepelt, valamint követelték az egyházi vezetők erkölcseinek javítását és visszatérését az apostoli szegénységhez. A radikálisabb, később táboritáknak nevezett frakció azonban nem állt meg itt követeléseiben, hanem az egyházszervezetet, a szentek tiszteletét is elvetették és Tábor központtal kísérletet tettek egy új egalitárius társadalom létrehozására. Miután IV. Vencel (ur. 1378-1419) után éppen a Huszt kivégeztető Luxemburgi Zsigmond (cseh királyként ur. 1419-1437) lett a cseh korona birtokosa, a husziták egységbe tömörültek, fellázadtak új királyuk ellen, aki válaszul keresztes háborút hirdetett az eretneknek bélyegzett irányzat ellen.

1419 és 1432 között Jan Zizka, majd Prokopius szerzetes vezetésével a husziták eredménnyel küzdöttek a birodalmi hadak ellen – Zsigmond ekkor már római király, 1433 után pedig császár volt – ám a sokkal radikálisabb változást sürgető táboriták folyamatosan elidegenítették maguktól a mérsékelt kelyheseket, akik megelégedtek a két szín alatt áldozással és a liturgia anyanyelvi hirdetésével.A kelyhes irányzat vezetői aztán 1432 januárjában követeket küldtek a baseli egyetemes zsinatra, ahol főként az 1420-ban 4 pontban összefoglalt követeléseikről tárgyaltak az egyházi vezetőkkel. Végül az 1433. novemberi prágai kompaktában a katolikusok és a mérsékelt husziták megegyeztek, így a kelyhesek vállalták, hogy haddal segítik Zsigmondot a táboriták ellen.

A katolikusokkal szövetségben létrehozott Cseh Liga 1434 tavaszán Miletineki Borek vezetésével támadást is indított az eretnekek ellen. A két hadsereg 1434. május 30-án, Lipany mellett találkozott, ahol huszita szokás szerint a táboriták felállították szekérvárukat a dombtetőn, hogy onnan kezdetleges tűzfegyvereikkel támadhassák majd a Liga csapatait. Ez a harcmodor védekező jellegű volt: a több ezer szekérből álló összeláncolt erődben az ütközetek során a táboriták kivárták az ellenfél rohamát, és lőfegyverekkel, kampókkal, kézifegyverekkel semmisítették meg a vár ellen támadókat. A lipanyi ütközet elején azonban váratlan dolog történt, a kelyhes-katolikus koalíció seregei ugyanis a tüzelés után váratlanul visszavonulót fújtak. A táboriták ezt látva elbízták magukat, és kitörtek a szekérvárból, ezzel azonban belesétáltak az ellenség csapdájába.

Amint kinyílt a szekérvár, a Liga közelben megbúvó lovagserege előtört, és oldalba kapta a táboritákat, majd behatolt az erősségbe, és megsemmisítette az ott összegyűlt sereget. A husziták részéről mintegy 1400 áldozatot követelő küzdelem során elesett Procopius, a táboriták vezére, illetve fogságba estek mintegy 700-an, akikre keserves máglyahalál várt. A lipanyi ütközet – melyről Zsigmond utólag állítólag azt mondta, hogy a cseheket csak a csehek tudják legyőzni – a huszita háborúk utolsó jelentős ütközetének bizonyult. A mozgalom csapatai ugyan mozgósítottak még fegyveres erőket Lengyelországban, de Grotniki mellett 1436-ban őket is legyőzték. Ebben az esztendőben a cseh rendek megkötötték a Zsigmond uralmát elismerő iglaui szerződést, de a huszitizmus küzdelmei ezzel még messze nem értek véget.