Az első prágai defenesztráció

1419. július 30-án foglalta el a Jan Zelivsky huszita pap által feltüzelt tömeg a prágai – Nové Mestóban álló – Új Városházát, majd az ablakokon kihajította az épületben tartózkodó városi elöljárókat. Ez az esemény volt az úgynevezett első defenesztráció, mely a huszita háborúk nyitányának bizonyult.

John Wycliffe 14. századi angol prédikátor tanításai nyomán Csehországban az 1400-as évek elején elterjedt egy – az egyház apostoli szegénységét, anyanyelvi prédikációt és két szín alatti áldozást követelő – eretnek mozgalom, amit vezetőjéről, Husz Jánosról huszitizmusnak szokás nevezni. A husziták az egyház megreformálása mellett a nemzeti összetartozás eszméjét is hirdették, így mind Prágában, mind a cseh lakosság körében jelentős népszerűségre tettek szert. A konstanzi zsinatot 1414-ben összehívó Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár meghívót és menlevelet küldött Husz számára, hogy a gyűlésen kifejthesse nézeteit, ám a prédikátort a zsinati vezetők 1415 júliusában végül máglyahalálra ítélték.

Husz János megölését követően Zsigmond testvére, IV. Vencel cseh király (ur. 1378-1419) erélytelen kísérletet tett a huszitizmus felszámolására, de azzal, hogy prágai szószékeikről és katedráikról elűzte – vagy börtönbe hurcoltatta – az eretnek szerzeteseket, a mozgalom nem vesztette el bázisát. A husziták elsősorban a velük szimpatizáló vidéki főurak kastélyaiban és Sezimovo Ustíban – a későbbi radikális központ, Tábor közelében – tanácskoztak, miközben az egyházi hatalom bűneinek ostorozásával mind szélesebb tábort gyűjtöttek maguk köré. A Husz halálát követő esztendőket vihar előtti csend jellemezte, mígnem az egyház és a visszaéléseket megelégelő alsóbb néprétegek felszín alatti ellentéte az első defenesztráció során hirtelen napvilágra került.

1419. július 30-án Jan Zelivsky, a prágai Havas Boldogasszony templomának prédikátora körmenetet szervezett, és a huszita tömeget tüzes beszédével az újvárosi – Nové Mestói – Városháza elé vezette. Itt a klerikus és hívei azt követelték, hogy a polgármester bocsássa szabadon a korábban foglyul ejtett eretnek foglyokat. A város elöljárói elutasították a tömeg petícióját, a pokol azonban csak akkor szabadult el, amikor valaki az épület ablakából egy követ hajított Zelivsky felé. A felháborodott hívek a „merényletet” követően – Jan Zizka vezetésével – betörték a Városháza ajtaját, berontottak az épületbe, és a tanácsterem ablakán valamennyi tisztviselőt kihajították, aki csak a kezükbe került. Az első defenesztráció során Prága polgármestere, a városbíró és rajta kívül feltehetően 13 tanácstag került az ablakpárkányon túlra, akik vagy az esés, vagy a feldühödött tömeg lincselése következtében mind életüket vesztették.

A Városháza ostroma az első alkalom volt, amikor a huszita elégedetlenkedők a tettek mezejére léptek – és módszerükkel precedenst is teremtettek Csehországban –, de a későbbi események a lehető legrosszabb irányban befolyásolták az eseményeket. Mintegy két héttel az első defenesztráció után – állítólag a prágai események okozta sokktól – Vencel király szívszélhűdésben elhunyt, trónját pedig, fiúörökös híján, Zsigmond (magyar királyként ur. 1387-1437) örökölte. Mivel a császár-király a csehek szemében Husz János halálának fő felelőse volt, az új uralkodó ellen szinte a cseh társadalom egésze felsorakozott, és fegyverrel is kést volt ellenállni Vencel öccsének. 1419 novemberében, Zsófia özvegy királyné és a husziták prágai csatározásaival megkezdődtek a huszita háborúk, melyek egészen az 1434-es, Lipanynál elszenvedett cseh vereségig lángba borították a királyságot.