Timur Lenk halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„A harc az élet fűszere.”
(Timur Lenk)

1405. február 19-én fejezte be életét Timur Lenk szamarkandi emír (ur. 1370-1405), az utolsó nomád hadvezér, aki birodalmat épített Közép-Ázsiában

A sánta uralkodó 1336-ban, egy Szamarkand közeli városkában látta meg a napvilágot. Timur később azt híresztelte, hogy családja a barlaszok előkelő törzséből származik, apjáról pedig nem kevesebbet állított, mint hogy a Mongol Birodalmat megalapító Dzsingisz kán egyik fiának ükunokája volt. A későbbi rettegett hadvezér édesapja utasítására Transzoxánia – a Szir-darja és az Amu-darja között elterülő terület – uralkodójának, Kazgan emírnek a szolgálatába szegődött, az ő 1357-ben bekövetkező halála után pedig Kasgar uralkodója, Tugluk Temür mellé állt. A következő évek hatalmi harcaiban a fiatalember rendkívül taktikusan helyezkedett, ugyanis kezdetben Tugluk Temür fiának, Iljász Hodzsának a főminisztereként tevékenykedett, később azonban átpártolt Huszajn emírhez, aki egyébiránt a sógora volt. A két hadvezér 1366-ra sikeresen uralma alá hajtotta Transzoxániát, Timur azonban idővel szövetségese ellen fordult, és 1370-re őt is legyőzte. Ezt követően Timur Lenk már saját magát kiáltotta ki Szamarkand nagy emírjének, a káni címet azonban soha nem vette fel, mivel nem állt rokonságban a Csagatáj dinasztiával

Timur tehát 35 éves korára uralma alá hajtotta Közép-Ázsia egyik leggazdagabb országát, ahol Dzsingisz kán példájára rövid időn belül rendkívül ütőképes hadsereget szervezett. A mongolok mintájára a hadszervezet alapegységét a 10 000 fős tümen adta, ami százas és tízes egységekre osztódott. Timur seregében főként könnyűlovas íjászok és vértes lovasok szolgáltak, emellett azonban fontos megemlíteni a könnyűgyalogságot, illetve a speciálisan kiképzett elit gyalogosokat is, akik extrém körülmények között is megbízható teljesítményt nyújtottak. Ez a horda már 1380-ban, Kasgar bevételekor megmutatta rendkívüli erejét, ám az igazi hódítások csak ezután következtek.

Történt ugyanis, hogy Toktamis (ur. 1381-1397), az Arany Horda vezetéséért harcoló kár Timur Lenk udvarában keresett menedéket, az emír segédcsapatai pedig a következő években Moszkváig és a Krím-félszigetig végigpusztították a kelet-európai sztyeppét. Az évszázad végéig Szamarkand ura elfoglalta Perzsiát, Azerbajdzsánt, Grúziát, betört Indiába, és ahogy egykoron a mongolok, ő is kegyetlen pusztítást vitt végbe: egy-egy népes város elfoglalása után a vérszomjas nomád harcosok állítólag több tízezer koponyából emeltek gúlákat, a kasztíliai király követe pedig arról tudósított, hogy a szamarkandi építkezésekhez 90 Indiából zsákmányolt elefánt szállította az építőköveket

Miután Timur a Közel-Kelet egyik leghatalmasabb birodalmának vezetője lett, az oszmánok ellen küzdő európai hatalmak megpróbálták őt megnyerni egy I. Bajazid szultán (ur. 1389-1402) elleni hadjárathoz, azonban az emír sokáig nem akart egy iszlám hitű uralkodóval háborúzni. Véleménye akkor változott meg, amikor Bajazid az 1398-as indiai hadjárat idején Timur Lenk birodalmának nyugati határainál próbált terjeszkedni. A szamarkandi emír 1401-ben mintegy százezer harcos élén indította meg a válaszcsapást, mely során a Közel-Keletre vonult, felégette Bagdadot, bevette Damaszkuszt, és miután megverte a mamelukokat, az Oszmán Birodalom ellen fordult.

Bajazid 1402 nyarán megsemmisítő vereséget szenvedett az ankarai csatában, ráadásul ő maga is Timur Lenk fogságába esett, így Kis-Ázsiában újjászülettek az egykori emirátusok, melyeket az oszmánok csak fél évszázadnyi háborúskodás után tudtak újra uralmuk alá hajtani. Ez volt Timur utolsó nagy hadjárata; az emír ezután Kína felé vezette hordáját, ám útközben váratlanul megbetegedett, és 69 esztendősen, 1405. február 19-én Otrar városa mellett meghalt

Timur uralkodásának mérlegét az általa végbevitt pusztítás miatt sokan negatívan vonják meg, ám a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a nomád életet és háborúskodást kedvelő emír számos más téren is tehetséges vezetőnek bizonyult. Fontos megemlítenünk Timur Lenk törvényhozó munkáját és bőkezűségét, aminek legékesebb példája Szamarkand azon hatalmas épületegyüttese, melynek nagymecsete a birodalom alapítójának sírhelyéül szolgál. Az utolsó nomád hódító halála után a Timuridák véres belháborút kezdtek egymás ellen, a nagy emír legkisebb fia azonban idővel sikeresen újraegyesítette az édesapa birodalmát, mely egy évszázadon keresztül fennmaradt. Timur Lenk utódai egyébként még hosszú ideig meghatározó erőt képviseltek Ázsiában, ugyanis Bábur (ur. 1526-1530), az 1857-ig fennálló Mogul Birodalom alapítója szintén a nagy hódító leszármazottja volt.