I. Bajazid oszmán szultán halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1403. május 8-án halt meg Timur Lenk mongol-türk fejedelem rabságában I. Bajazid (ur. 1389-1402), a „villám” melléknevet viselő oszmán török szultán.

Bajazid 1360-ban született Drinápolyban, I. Murád szultán (ur. 1362-1389) legidősebb fiaként, aki trónörökösnek megfelelő nevelésben részesítette, majd Brusszába és Kütahyába küldte őt kormányzónak. Miután az 1389. június 15-i rigómezei győzelem után egy Milos Obilic nevű szerb nemesember megölte Murádot, Bajazid átvette a hatalmat, és első intézkedései között bosszúból minden szerb foglyot lemészároltatott. Az Oszmán Birodalomban oly gyakori testvérviszályt megelőzendő, hamarosan végzett öccsével, Yakubbal is, majd előnyös békét kötött a szerbekkel, elismerve Lazarevics István hűbéres fejedelmet és széles körű autonómiát adva Szerbiának. Az alku részeként a szultán feleségül vette Lazarevics húgát, Olivera Despina hercegnőt is. A jó viszony kiépítésével Bajazid elnyerte a szerb nehézlovasság irányításának lehetőségét, ezzel jelentősen növelve hódító seregei ütőképességét. A szerb béke mellett a szultán I. Murád politikáját folytatta, Drinápolyból kiindulva a Balkán-félsziget államainak leigázására törekedett. A fiatal birodalom 1393-ban elfoglalta Bulgáriát és az északi görög területeket, 1394-ben pedig sikertelen hadjáratot vezetett Mircea cel Batrin havasalföldi fejedelem ellen.

Bajazid másik nagy vállalkozása Bizánc ostroma volt, 1391-től kezdve minden évben kísérletet tett a város elfoglalására, ezért V. Palailogosz János az ostrom negyedik évében egy európai keresztes hadjárat segítségét kérte. A császárság megmentésére indult az a Luxemburgi Zsigmond magyar király (ur. 1387-1437) vezette nemzetközi lovagsereg, mely a bulgáriai Nikápoly mellett 1396-ban döntő vereséget szenvedett a szultántól. Az oszmán diadal olyan jelentős volt, hogy Bajazid Brusszában mecsetet emeltetett emlékére, ugyanakkor Bizánc falai kitartottak seregével szemben, ezért hadisarc fejében 1398-ban végleg elvonult a Boszporusz partján fekvő város alól. Kis-Ázsiában a szultán sorra hűbéreseivé tette a türk fejedelmeket, közvetve ezzel hozva aztán döntő romlást birodalmára.

A türk fejedelmek – a szorongatott Bizánccal együtt – ugyanis a Szamarkand központtal hatalmas birodalmat kiépítő Timur Lenk mongol-türkmén fejedelem segítségét kérték, aki az előző évtizedek során Indiától az Oszmán Birodalom határáig terjesztette ki uralmát. Az egykor Moszkvát is feldúló Timur először húzódozott, mivel nem akart iszlám hitűek ellen harcolni, 1400-ban azonban mégis megindította nyugati hadjáratát, mely során többek között felégette Bagdadot, porig rombolta Damaszkuszt és nyolc hónap alatt elpusztította Kis-Ázsia összes virágzó városát.

A Drinápolyban székelő Bajazid hosszú menetelés után érkezett meg seregével Ankarához, ahol fáradt és létszámban alulmaradó csapatai döntő vereséget szenvedtek Timur Lenktől. A csatában a szultán maga is fogságba esett, legyőzője állítólag egy vasketrecben tartotta őt, egészen 1403. május 8-án bekövetkező haláláig. Az uralkodó fogságba ejtése után Timur Kis-Ázsiában visszaállította az egykori független fejedelemségeket, közben az Oszmán Birodalom az interregnum káoszába süllyedt, Bajazid négy fia – Mehmed, Isza, Szulejmán és Músza – egy-egy országrészt kormányzott. A hatalomért folytatott tízéves küzdelemben végül Mehmed Cselebi (ur.1412-1421) kerekedett felül, trónra lépése után az oszmánok megkezdhették birodalmuk újjáépítését.