rubicon
back-button Vissza
1351. december 11.

Nagy Lajos király kihirdeti az ősiség törvényét

Szerző: Tarján M. Tamás

1351. december 11-én hirdette ki Budán Nagy Lajos magyar király (ur. 1342-1382) az ősiség törvényét, mely – az Aranybulla rendelkezéseit felülbírálva – a földbirtokok feletti rendelkezést szigorú korlátok közé szorította. A magyar birtokrendszert konzerváló jogszabály egészen 1848-ig érvényben maradt, ezáltal a reformkorban – a sarkalatos nemesi jogokkal párosulva – áthatolhatatlan akadályt képezett a polgári átalakulás előtt.

Az „ősiség” fogalma alapvetően azzal az elgondolással függ össze, hogy az a földvagyon, melyet az egyes nemes urak bírnak, nem egyedül az övék, hanem egy vérségi alapon meghatározott közösség tulajdonát képezi, vagyis a birtokosnak biztosítania kell a következő generáció jólétét is. Ez az elgondolás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tulajdonos az ősi birtok felett csak korlátozottan rendelkezhetett, hiszen annak sorsát a szokásjog, majd a törvény betűje nagyrészt determinálta, és részletesen szabályozta, hogy a javakból, kik, milyen arányban szerezhetnek részt.

Az ősiség Magyarországon valószínűleg a honfoglalás után kialakuló nemzetségi birtokok koráig nyúlik vissza, mindazonáltal Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) volt az első uralkodónk, aki az ősi és a szerzett javakat szétválasztotta oly módon, hogy Szent István (ur. 1000-1038) adományait még az előbbi kategóriába sorolta. A kétféle birtok esetében más-más öröklési mód érvényesült, hiszen az adománybirtok férfi utódok híján visszaszállt az uralkodóra, míg a nemzetségi tulajdon csak az összes oldalág kihalása után háramlott a koronára.

Az ősiséget II. András (ur. 1205-1235) 1222. évi Aranybullája sem érintette, hiszen az oklevél csak a szerzett javak örökítését szabályozta oly módon, hogy a leánygyermekeknek kötelező negyedet adományozott, a szervienseknek pedig lehetőséget adott arra, hogy birtokaikat oldalági rokonaik is megkaphassák.

A meglévő rendszer kettős arculatán később Nagy Lajos király sem változtatott, csupán kibővítette az „ősi birtokok” kategóriáját. Az 1351. december 11-én, Budán kihirdetett ősiség törvénye oly módon írta fölül az Aranybulla fentebb említett (4.) cikkelyét, hogy az összes olyan földbirtokra, melyet a tulajdonos nem maga szerzett, nyert, vagy vásárolt, az aviticitas jogát tekintette érvényesnek. Az örökölt birtokokat tulajdonosa nem bocsáthatta áruba, ezzel együtt pedig szigorú szabályok szerint kellett azokat továbbadnia, melyek a gyermekek születési sorrendje mellett az oldalágak viszonyát,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.