Ottó magyar király koronázása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Valóban csodálatos, és el nem hallgatható csoda! Mert mit is értsek azon, hogy a korona leesett – ha nem azt, hogy az a herceg nem viselhette élete végéig ezt a koronát […] És mit jelent az, hogy senki sem találta meg, csak azok, akik vitték – ha nem azt, hogy Pannonia nem veszítheti el angyal adta koronáját.”
(Részlet a Képes Krónikából) 

1305. december 6-án koronázták meg Fehérváron Wittelsbach Ottó magyar királyt (1305-1307), aki IV. Béla (1235-1270) unokájaként formált jogot a magyar koronára. Ottó rövid másfél esztendőn keresztül ült hazánk trónján, országlása pedig nem volt sikertörténet. Egyfelől a mind nagyobb hatalomra szert tevő oligarchák korlátozták hatalmát, másfelől pedig egyre inkább elszigetelődött Károly Róberttel (1308-1342) és annak támogatóival szemben. 

Ottó 1261-ben, XIII. Henrik bajor herceg (1253-1290) – I. Henrik néven alsó-bajorországi herceg – és Árpád-házi Erzsébet hercegnő gyermekeként látta meg a napvilágot. Miután atyja még 1255-ben megosztotta birtokait fivérével, s ekkor Ottó csak Alsó-Bajorországot örökölte meg, de Henrik akaratának megfelelelően később ott is közösen kellett uralkodnia két öccsével. Ottó a magyar trón megszerzése előtt csapongó külpolitikát folytatott, hiszen kezdetben Nassaui Adolf német királyt (1292-1298) támogatta a Bajorországot elszigetelő Habsburg Albert (1298-1308) ellenében, miután azonban a császári trónért vívott háborúban Albert győzedelmeskedett, a herceg is az ő oldalára állt.

Wittelsbach Ottót 1301-ben Albert szövetségeseként a magyar trónért folytatott küzdelembe is belesodródott, nevezetesen részt vett a II. Vencel cseh király (1278-1305) ellen – Károly Róbert trónra juttatása érdekében – indított 1304-es hadjáratban. Albert császár hadi vállalkozása azonban nem járt sikerrel, ennek következtében pedig Ottó átpártolt az ellenfél, a cseh király oldalára. Így került közel a magyar koronához is, ugyanis II. Vencel egy évvel később elhunyt, gyermeke, az addig Magyarországon tartózkodó Vencel magyar király (1301-1305) – Csehországban III. Vencel – pedig öröksége átvétele után Brünnben lemondott a magyar trónról. A Přemysl uralkodó ugyanakkor a várakozásokkal ellentétben nem Károly Róbertnek, hanem szövetségesének, Ottónak adta át a magyar koronát, aki 1305-ben – kalandos módon – meg is érkezett Magyarországra. 

A Képes Krónikában azt olvashatjuk, hogy Albert – az Anjou-jelölt támogatása érdekében – 1305 őszén lezárta a birodalmán keresztül vezető országutakat, ezért Ottó kénytelen volt álruhában útra kelni, a feltűnés elkerülése érdekében pedig a Szent Koronát csobolyóba rejtette. Az út során aztán a korona rejtekhelyéül szolgáló ivóedény leesett, s vele együtt maga uralkodói korona is elveszett. A bajor herceg azonban szerencsés módon mégis megtalálta azt. A Képes Krónika szerint a koronára időközben angyalok vigyáztak, természetesen nem azért, hogy Ottónak kedvezzenek, hanem hogy az utána trónra lépő Károly Róbert és annak utódai később majd legitim királyokként uralkodhassanak. Mindenesetre az 1305. december 6-án megkoronázott I. Ottó regnálása volt annyira balszerencsés, hogy ez a kedvezőtlen előjel logikusan illeszkedjék a Krónikában megörökített történethez. 

Az új magyarországi király ingatag helyzetét jól jellemzi, hogy Fehérváron a veszprémi és csanádi püspökök végezték a koronázási szertartást, Ottó pedig fontosnak érezte, hogy – a koronázóváros után – a Szent Koronával a fején Budát is bejárja, s így demonstrálja, hogy az országnak van már törvényes uralkodója. Az őt támogató Kőszegiek ellenében sok tartományúr ellenezte Ottó királlyá választását, így tényleges uralma csak  az ország kis részére terjedt ki. Ráadásul azzal is szembe kellett néznie, hogy riválisát, Károly Róbertet nem csak Albert császár támogatta, hanem mellette állt az Avignonban székelő V. Kelemen pápa is, aki hamarosan kiátkozta az Ottó koronázását végző püspököket, illetve a király összes pártfogóját. 

Ottó király tehát gyakorlatilag teljesen ki volt szolgáltatva az ország nagy hatalmú oligarcháinak, akik közül az egyik leghatalmasabbal, Kán László vajdával 1307-es erdélyi látogatása során megpróbált szövetséget kötni. A király  utazásának célja feltehetően a tartományúr leányának megkérése volt, László azonban nem bizonyult túl udvarias házigazdának, ugyanis fogságba vetette királyát, és megfosztotta őt a koronától is, amit egészen 1309-ig magánál tartott. Így azután Wittelsbach Ottó csak több hónap után, tetemes váltságdíj ígérete fejében, koronája nélkül hagyhatta el börtönét. Ebben a helyzetben kénytelen volt hazatérni Alsó-Bajorországba, ahol ötévnyi bajor uralkodás után, 1312-ben fejezte be életét.