rubicon
back-button Vissza
1278. augusztus 26.

A morvamezei csata

Szerző: Tarján M. Tamás

„Követte fia, László, és megkoronázták ugyanabban az esztendőben, amikor atyja meghalt, vagyis az Úr 1272-ik évében. Ez a László király a császár hívására az Úr 1276-ik [valójában 1278.] esztendejében, morvaországi csatában megölte az említett Ottokár királyt.” (Részlet a Képes Krónikából)

1278. augusztus 26-án ütköztek meg II. Ottokár cseh király (ur. 1253-1278) és I. Rudolf német uralkodó (ur. 1273-1291) seregei Dürnkrut városa mellett, az úgynevezett Morvamezőn, ahol – a magyar IV. (Kun) László (ur. 1272-1290) hathatós támogatásával – az utóbbi koronás fő győzedelmeskedett, és ezzel megalapozta a Habsburgok későbbi európai befolyását.

A Premysl-dinasztiából származó II. Ottokár a morvamezei csatát megelőző 25 esztendőben Csehországot hódításai révén Európa egyik legtekintélyesebb nagyhatalmává emelte. A király előbb rákényszerítette IV. Bélát (ur. 1235-1270) a Babenberg-örökség – az osztrák hercegi birtokok – felosztására, majd 1260-ban a magyar kézen maradt Stájerországot is megszerezte, az évtized végéig pedig egészen az Adriai-tengerig terjesztette ki birodalma határait. Ezzel egy időben Ottokár számos háborút viselt az Árpádok ellen, aminek eredményeként – ideiglenesen – több nyugati vármegyét is fennhatósága alá vont, így az 1270-es évek elejére legfőbb célkitűzése már a német-római császári cím megszerzése lett.

A cseh uralkodónak hamarosan csalódnia kellett, ugyanis a hatalmától és központosító törekvéseitől megrettenő birodalmi rendek 1273-ban nem őt, hanem a jelentéktelen – vagy legalábbis annak tűnő – Habsburg Rudolfot választották meg német királynak, amit Ottokár természetesen nem fogadott el. Erre válaszul az 1274. évi frankfurti birodalmi gyűlés felhatalmazta Rudolfot a cseh uralkodó szerzett birtokainak elkobzására, a rendeknek azonban utóbb saját pártfogoltjukban is csalódniuk kellett, ugyanis a Habsburg-dinasztia feje nem várt eréllyel látott hozzá családja hatalmának kiépítéséhez. Premysl Ottokár pályája ettől fogva hanyatlásnak indult: a cseh király 1276-ban egyszer már békére kényszerült riválisával szemben, a következő évben pedig újabb csapást érte őt, ugyanis a nagykorúsított IV. (Kun) László szövetségre lépett Rudolffal. A Habsburg uralkodó német támogatóinak száma ekkorra már töredékére csökkent, ám Lászlóval az oldalán 1278 nyarán újabb háborút vállalhatott Ottokár ellen, melyet sok tekintetben a magyar segédhadaknak köszönhetően nyert meg.

Ezt az állítást többek között az a tény is alátámasztja, hogy a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.