Arab kézre kerül a Krak des Chevaliers

Szerző: Tarján M. Tamás

1271. április 8-án foglalta el az-Záhír Bajbarsz egyiptomi mameluk szultán a keresztesek legnagyobb szentföldi erődjét, a 19. században Krak des Chevaliers névvel illetett, johannita lovagok által birtokolt várat.

A Krak helyén már az ókortól kezdve álltak a térséget felügyelő várak, közvetlen elődjét még Aleppó emírje építtette 1031-ben, így a középkor során nagyrészt kurd erőd néven emlegették. Az első keresztes hadjárat során átmenetileg keresztény kézre került, 1110-ben pedig Tankréd herceg ostroma után másfél évszázadra a keresztesek birtokában volt. 1144-ben az Ispotályos Lovagrend kapta meg adományként, a Krak a rend alatt vált a ma látható monstrummá.

A mintegy 3000 négyzetméteres alapterületen épült, 2000 fő elszállásolására képes erődöt három méter vastag falak, vizesárkok övezték, hét őrtornyával, rengeteg ostromgépével, és a csapóhídról befelé vezető kanyargós folyosóival szinte bevehetetlen volt a tüzérség előtti korban. Núr ad-Din szultán 1163-ban ostromolta sikertelenül a Krakot, a Jeruzsálemet meghódító és Hattinnál győzelmet arató Szaladin szultán pedig 1188-ban vallott kudarcot falai alatt. Az V. keresztes hadjárat (1217-21) során odalátogató II. András magyar király a szalacsi sólerakat jövedelmét ajánlotta fel az erőd megerősítésére és karbantartására.

A 13. század során azonban a keresztes hevület alábbhagyott, II. Frigyes császár 1229-ben már megelégedett azzal is, hogy az egyiptomi szultánok lehetővé tették a Szent Sír látogatását a zarándokok számára, Szent Lajos francia király pedig Egyiptomban próbálkozott 1248-es hadjárata során, majd Tuniszban szállt partra 1270-ben. Közben a Szentföldön létrehozott államok területe egyre keskenyebb tengerparti sávra csökkent. A keresztes államok számára a mongolok jelentettek némi reményt egy iszlámellenes szövetség létrehozására, de az arabok 1260-ban legyőzték a belső-ázsiai hordákat Ain Dzsalútnál. Az arab sereg egyik fővezére, Bajbarsz még ebben az esztendőben megszerezte nem csak Egyiptom, de a térség főbb emírségeinek trónját is, és a keresztesek ellen fordult: elfoglalta Caesarea, Haifa kikötőjét, meghódította Szíriát és Kis-Örményországot, 1268-ban pedig birtokba vette Antiochia városát.

Három esztendővel később vonultak a szultán hadai a Krak des Chevaliers falai alá, a várat csellel véve be: a harcért nem túlzottan lelkesedő johannita lovagokkal elhitették, hogy Tripolisz őrgrófja a vár feladására utasította őket, a védők pedig a szabad elvonulást vonzóbbnak tartották a hősi küzdelemnél. A roppant erődítmény vérontás nélkül cserét gazdát, ezzel hosszú távon megpecsételve a megmaradt keresztes területek sorsát is, melyek az Edward angol herceg által vezetett kilencedik keresztes hadjárat (1271-72) után két évtized alatt arab kézre kerültek, az utolsó város, Akkon, 1291-ben esett el. A Krak des Chevaliers a keresztes háborúk kora után is legendás maradt, a várat távolból szemlélő későbbi I. Edward angol király (ur. 1272-1309) számos erődöt építtetett mintájára. Bár jelentőségéből folyamatosan veszített, a Krak egészen 1932-ig lakott volt. Elnéptelenedése után két évvel a Szíriát mandátum területként kormányzó franciák restaurálták, jelenleg a szír állam tulajdona és a világörökség része.