rubicon
back-button Vissza
1235. október 14.

IV. Béla második koronázása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban e három: Béla, neje s herceg – örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.” (IV. Béla király sírverse)

1235. október 14-én koronázták másodszor Magyarország királyává IV. Bélát (ur. 1235-1270), II. András (ur. 1205-1235) és Meráni Gertrudis legidősebb fiát. Béla, akinek önálló uralkodása elején a mongol hordák végigpusztították az országot, regnálása későbbi évtizedeiben újjáépíttette és megerősítette a kis híján megsemmisült magyar államot, ezért az utókor máig jogosan nevezi őt „második honalapítónknak.”

Béla 1206-ban, már II. András trónra kerülése után látta meg a napvilágot, a korona várományosaként azonban gyermekkora hányatottan alakult: a herceg mindössze 7 esztendős volt, mikor édesanyját, Meráni Gertrudist – valószínűleg szeme láttára – az összeesküvő országnagyok lekaszabolták a pilisi erdőben, utóbb pedig őt magát is a politikai játszma eszközévé tették. Az ország leghatalmasabb urai 1214-ben elérték, hogy II. András megkoronáztassa, és önálló udvartartással lássa el legidősebb fiát, akit aztán támogatói a gyengekezű és birtokait könnyű szívvel osztogató király ellenében használtak fel. András és a férfikorba érő Béla viszonyának megromlásában minden bizonnyal jelentős szerepet játszott a fiatal herceg hatalmi ambíciója, de kapcsolatuk valószínűleg nem mérgesedett volna el ennyire, ha a főurak nem az ő esetleges trónra ültetésével zsarolják az idős királyt. Ez az állandó konfliktushelyzet később odáig vezetett, hogy Béla herceg erővel követelte a Szlavóniára, majd Erdélyre kiterjedő dukátust, ahol 1235 szeptemberéig, András haláláig „kisebbik királyként” kormányozhatott.

1235. október 14-én aztán az esztergomi érsek másodszor is Béla fejére tette a Szent Koronát, ő pedig talán túlzottan is erélyesen látott hozzá céljai megvalósításához: II. András tehetetlenségét megtapasztalva az új király elsősorban tekintélye visszaállítására törekedett, amit az uralkodói hatalom patrimoniális – azaz földalapú – jellege folytán úgy érhetett el, ha visszaveszi azokat a birtokokat és tisztségeket, melyeket apja egykor eladományozott. Mondanunk sem kell, hogy ez a törekvés rövid időn belül szembeállította Bélával a főnemességet, az ország szerencsétlenségére pedig mindez egy olyan időszakban

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.