rubicon
back-button Vissza
1205. május 29.

II. András magyar király koronázása

Szerző: Tarján M. Tamás

1205. május 29-én koronázták meg a Szent Koronával II. András magyar királyt (ur. 1205-1235), III. Béla (ur. 1172-1196) másodszülött fiát.

Második fiúként az 1177-ben születő Andrásnak nem volt esélye a magyar trónra, apja azonban neki juttatta a meghódoltatott Halicsot, ahol 13 esztendős koráig uralkodhatott. Miután az Árpádokat elűzték a lengyel fejedelemségből, András a királyi udvarban élt, egészen III. Béla 1196-ban bekövetkező haláláig. Mikor Imre (ur. 1196-1204) lett a király, öccse fellázadt, ezért 1198-ban megkapta dukátusként a horvát-szlavón bánságot. András a Délvidék uraként sikeresen hódoltatta Ráma és Hulm vidékét, és mélyen előrenyomult a Balkánon.

Végső soron azonban ez is kevésnek bizonyult számára, mert Imre uralkodása idején még számtalan sikertelen lázadást szervezett – 1199-ben vereséget szenvedett Rádnál, négy évvel később pedig Keve várába zárták – az idő azonban neki dolgozott. Imre ugyanis súlyos beteg volt, és kényszerhelyzetben Andrást bízta meg gyermeke, a csecsemőkorú László gyámságával, hogy így óvja meg örökösét. A király 1204-ben halt meg, nem sokkal később pedig III. László (ur. 1204-1205) és a pártján álló főurak Bécsbe menekültek, ahol a csecsemő király pár hónap után életét vesztette. Miután unokaöccse halálát hírül vette, András 1205. május 29-én Székesfehérváron királlyá koronáztatta magát.

II. András éppen három évtizeden át volt Magyarország királya, és ez az időszak számtalan hibája mellett olyan eredményeket hozott, melyek évszázadokig meghatározták az ország politikai rendszerét. Trónra kerülése után András Magyarországra hívta feleségét, Merániai Gertrúdiszt, valamint annak rokonait is, első intézkedéseivel pedig megyényi területeket és számos értékes privilégiumot adományozott számukra. Az új királyra általában jellemző volt, hogy ajándékokkal próbált híveket toborozni magának, ez pedig oda vezetett, hogy az adók emelése, a pénzrontás és a kölcsönök ellenére hamarosan eladósodott. Az andrási adományozó politika elleni első lázadás Gertrúdisz 1213-as meggyilkolása volt, a királyné ellen az összeesküvő nemesek a pilisi erdőben követték el merényletüket. Péter ispánt és társait nagy valószínűséggel az „idegenek” térhódítása motiválta – ennek pedig a királyné volt a legfőbb szimbóluma.

András vagyonát uralkodása során elsősorban a nagyívű külpolitika vitte el, uralkodása alatt Magyarország Halics irányában és a Balkán-félszigeten próbált

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.