Oroszlánszívű Richárd király halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1199. április 6-án hunyt el, tízéves uralkodás után Oroszlánszívű Richárd angol király (ur. 1189-1199), az 1189–92 során vezetett harmadik keresztes hadjárat egyik fővezére.

Richárd Plantagenet II. Henrik (ur. 1154-1189) harmadik fia volt, aki a dinasztia birtokainak felosztásakor az Aquitán Hercegséget kapta meg. A király gyermekei anyjuk, Aquitániai Eleonóra segítségével gyakran fellázadtak Henrik uralma ellen, Richárd fiatalkorát II. Fülöp Ágost francia király (ur. 1180-1223), vagy apja ellen vezetett hadjáratokkal töltötte. Két bátyja korai halála miatt. Henrik után 1189-ben Richárd örökölte meg a trónt, ekkor Angliába ment, kiszabadította börtönben raboskodó anyját, majd rövid idővel később keresztes hadjáratra indult.

Szaladin egyiptomi szultán (ur. 1171-1193) még 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet, erre válaszul VIII. Gergely pápa hadjáratot hirdetett a Szentföldre, a keresztet az újdonsült király még aquitán hercegként vette fel. Richárd 1190 tavaszán indult el Londonból, egykori ellensége, II. Fülöp Ágost társaságában. Mivel útjuk során beavatkoztak Szicília és Ciprus szigetének belügyeibe, a keresztes sereg csak 1191 tavaszán szállt partra Akkon városánál. Richárd esélyei ekkor nem voltak túl jók: Barbarossa Frigyes német császár (ur. 1152-1190) 1190-ben a Szalef folyóba fulladt, fia, Frigyes Akkon falai alatt halt meg, Fülöp Ágost francia király pedig betegségre hivatkozva hamarosan hazatért.

Az angol király egyedül állt Szaladinnal szemben, ráadásul a partra szállás után ő is megbetegedett, állítólag a lovagias egyiptomi szultán ekkor gyümölcsöket küldött számára, hogy felépülhessen, és megvívhassák háborújukat. Szaladin nem járt jól Richárd gyógyulásával, mert a keresztesek 1191 során elfoglalták Akkont (ekkor kapta a király az Oroszlánszívű nevet) és Jaffát, győzelmet arattak Arszufnál és Jeruzsálem ostromába kezdtek.

A hadjárat 1192-re kifulladt, Richárd visszavonult a szent város alól, békét kötött Szaladinnal, majd hazaindult, viszontagságos útját azonban csak két év alatt tudta befejezni. Történt ugyanis, hogy még a Szentföldön összetűzésbe került V. Lipót osztrák herceggel, amikor lehajíttatta a Babenbergek lobogóját saját zászlói mellől. Lipótnak váratlan lehetősége nyílt a törlesztésre, mert Richárd hajótörést szenvedett, és szárazföldön volt kénytelen hazavonulni.

Bécsben azonban V. Lipót szolgái felismerték az álruhába öltözött királyt, börtönbe zárták, majd átadták VI. Henrik császárnak (ur. 1190-1197), aki hatalmas váltságdíjat követelt érte János hercegtől. A kért összeg 1194-re került VI. Henrik kezébe, így Richárd hazatérhetett, s második rövid angliai tartózkodása során megfosztotta öccsét minden hatalmától.

A két fivér kapcsolata rendkívül homályos: a folklórban úgy maradtak meg, mint az igazságos, jószívű Richárd király, és a sunyi, gyáva, hatalomra éhes János herceg alakja, így jelennek meg például a Robin Hoodról szóló történetekben is. Ezt támasztaná alá, hogy János, bátyja távollétében valóban megfosztotta hatalmától a kirendelt kormányzót, zsarnoki uralmára és későbbi Richárd-ellenes szervezkedésére azonban semmilyen forrás nincs, sőt, bátyja halála után „puhakardú” uralkodónak bizonyult, s nevéhez fűződik a Magna Charta Libertatum kiadása.

Jánossal szemben Oroszlánszívű Richárdot az egyik legdicsőbb angol uralkodóként őrizte meg a történelmi emlékezet, holott uralkodása során nem sokra becsülte országát. Tízéves regnálása alatt alig fél évet töltött Angliában, sokkal jobban szeretett franciaországi birtokain tartózkodni. A keresztes hadjárat után pár hónap múltán visszatért Aquitániába, folytatva a II. Fülöp Ágost elleni háborúskodást. 1199-es hadjárata során a chalus-i vár ostrománál egy nyíl megsebesítette Richárdot; seb nem volt halálos, de elfertőződött, így a király az ütközet után pár nappal, április 6-án, 41 évesen elhunyt. Sírja Franciaországban, a Fontevraud Apátságban található, szívét, végrendelete értelmében a rouen-i katedrális őrzi.