rubicon
back-button Vissza
1190. június 10.

Barbarossa Frigyes császár halála

Szerző: Tarján M. Tamás 1190. június 10-én hunyt el Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár (ur. 1152-1190), a birodalom egyik legjelentősebb uralkodója, a harmadik keresztes hadjárat (1189-1192) vezetője. Frigyes tisztázatlan körülmények között a kis-ázsiai Szalef folyó habjai között vesztette életét. A sváb hercegi címet birtokló, Welf és Hohenstauf ősökkel egyaránt rendelkező Frigyes 1152-ben nagybátyja, III. Konrád után (ur. 1138-1152) kapta meg a német koronát abban a reményben, hogy származása révén véget vethet majd a belső villongásoknak. Az új uralkodó ezzel szemben már a kezdetekkor új konfliktusokat támasztott, mivel megválasztása után III. Jenő pápa tudtára adta, hogy nem fogadja el az 1122-es wormsi konkordátumot. A német király később Konstanzban mégis szerződést kötött a normannok által szorongatott pápasággal, melyben kijelentette, hogy nem támogatja Komnénosz Mánuel bizánci császár (ur. 1143-1180) itáliai terveit, ahogy Bresciai Arnoldot, az Örök Városban kommunát szervező szerzetest sem. Ennek eredményeképpen aztán Frigyes 1155-ben – már IV. Adorján idején – mégis megszerezhette a császári koronát.

Az új uralkodó a német belügyek rendezése, és egy sziléziai lengyel hadjárat után hozzákezdett élete legnagyobb tervének, Itália integrációjának megvalósításához. Frigyes az 1158-as roncagliai mezőn tartott gyűlésen kijelentette, hogy az észak-itáliai városállamokat – császári hivatalnokok segítségével – ezentúl egy központosított államban kívánja kormányozni, és évente 30 000 font ezüstöt – az úgynevezett fodrum adót – követelt a kincstár számára. A lombard városok fellázadtak a szokatlan intézkedések ellen – a császárok itáliai uralma már egy évszázada névleges volt – ezért Frigyes, ambíciói érdekében, uralkodása során összesen öt hadjáratot vezetett a félszigetre. Helyzetét rontotta, hogy III. Sándor személyében egy karizmatikus vezető került az egyház élére, aki rövid időn belül a császárellenes politikai szerveződés motorja lett, ő bábáskodott például az 1167-ban megalakuló Lombard Liga születésénél is.

Barbarossa megpróbálkozott IV. Viktor személyében egy ellenpápa felléptetésével, de nem ért el sikert, Európában pedig egyedül Plantagenet II. Henrik (ur. 1154-1189) angol király támogatását nyerte el. A két évtizedig tartó háborúskodás során Frigyes számára a legnagyobb problémáját az jelentette, hogy míg Itáliában győzelmeket aratott – 1162-ben lerombolta például Milánót – addig a német hűbérurak lázadoztak, míg az Alpokon túl

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.