Minamoto no Joritomo japán sógun születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1147. május 9-én született a heian-kori Japán fővárosában, Kiotóban Minamoto no Joritomo, a sóguni rendszer, vagyis bakufu alapítója.

Joritomo klánja, a Minamoto-család Japán egyik legerősebb szamurájdinasztiája volt, mely rokonságban állt a császári udvar politikáját meghatározó Fudzsivara családdal. A Minamotókhoz mérhető hatalom a 12. század során csak a Taira-klán kezében összpontosult, ez a két család tartotta kezében a szigetország katonai erejének jelentős részét. Nem véletlen, hogy a Kiotóban rivalizáló Fudzsivarák bennük látták a döntő erőt, és 1156-ban a Hógen, majd négy évvel később a Heidzsi-háborúban a két klán szembeállításával próbálták eldönteni küzdelmüket a főhatalomért. A küzdelmet mindkétszer a Tairák nyerték, akik 1160-as győzelmüket követően kivégezték a rivális klán vezetőjét, Minamoto no Jositomót, valamint a dinasztia összes elfogott tagját, kivéve Joritomót és két féltestvérét, Josicunét és Norijorit. A 13 éves fiút Taira no Kijomori a Minamotók ősellenségének számító Hódzsó-klánhoz küldte, számításai azonban nem váltak be, mivel a későbbi sógun hamarosan feleségül vette a klán vezetőjének lányát, Maszakót.

A Tairák közben Japán vitathatatlan uraivá váltak, 1180-ban Taira no Kijomori elhatározta, hogy újszülött unokaöccsét, Antokut teszi meg császárrá, így demonstrálva hatalmát. A törvényes örököst Mocsihitót megalázta, majd elkergette Kiotóból, a herceg azonban polgárháborút hirdetett, elsősorban a Minamoto-klán segítségében bízva. Mint a klán törvény szerinti vezetője, a száműzött Joritomo ekkor avatkozott be küzdelembe, követelése folytán tehát egyszerre kellett megküzdenie a Tairákkal és saját rivális rokonaival is. Bár Joritomo 1180-ban vereséget szenvedett Isibasijama mellett, öccse, Josicune révén később felülkerekedett a Genpei-háború nevet viselő küzdelemben. Az 1181. év során meghalt Taira no Kijomori, akinek utódja már kevésbé bizonyult nagy taktikusnak, a Minamotók észak-honsúi erősségei ellen vezetett ostromokkal csak saját erejét morzsolta fel, eredmény nélkül.

Közben Kamakurában Joritomo kiépítette saját uralmi központját, megszervezte az uralma alatt álló területek közigazgatását, melynek központja a bakufu lett. A háború esélyei 1184-ben fordultak meg, mivel a Tairák jelentősen meggyengültek, a Joritomo pedig leszámolt rokonával, a rivális Josinakával is. A Minamoto-klán vezetője 1185-ben aratott végső győzelmet a dannoura-i tengeri ütközetben, meggyilkoltatva a Tairák számos klántagját és a hatéves Antoku császárt is. A háború azonban ezzel még nem ért véget, Josicune ugyanis, akinek Joritomo legfontosabb győzelmeit köszönhette, bátyja ellen fordult, hogy megszerezze a főhatalmat.

A két testvér közötti küzdelem 1189-re dőlt el az idősebb testvér javára, aki három évvel később megkapta Go-Toba császártól a sógun címet. Az 1199-ig kormányzó Minamoto no Joritomo megszerezte az országban a valódi főhatalmat, háttérbe szorítva és csupán a legitimáció forrásaként használva fel a kiotói császári udvart. Az egységes japán állam berendezkedése a 19. század derekáig megmaradt a sóguni rendszer keretei között, melyet 1333-ig Joritomo fiai, azok halála után pedig feleségének rokonai a sógunt helyettesítő sikkenek, vagy Hódzsó-régensek kormányoztak.