rubicon
back-button Vissza
1116. február 3.

Könyves Kálmán halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„A strigákról [varázserővel bíró, vámpírszerű lények] pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék.” (Eredetileg így hangzott Könyves Kálmán azon híres kijelentése, miszerint „boszorkányok pedig nincsenek.”)

1116. február 3-án, két évtizedes uralkodás után hunyt el Könyves Kálmán magyar király (ur. 1095-1116), I. Géza (ur. 1074-1077) idősebbik fia. Kálmán, aki a későbbi krónikák szerint súlyos testi hibákkal küzdött, korának egyik legműveltebb uralkodója volt, országlása pedig Lászlóénál enyhébb törvényei, dalmáciai hódításai és Álmossal folytatott trónharcai miatt is nevezetessé vált.

Kálmán 1074 körül, édesapja trónra lépésének évében látta meg a napvilágot. A krónikások szerint I. Géza egyházi pályára szánta idősebbik gyermekét, amit azzal magyaráztak, hogy a széles körű műveltsége miatt „könyves” jelzővel illetett király púpos, sánta és beszédhibás volt. Jóllehet, ezek a tulajdonságok mélyen beleivódtak a népi emlékezetbe, a források hitelességét némiképp megkérdőjelezi, hogy Kálmán jellemzése már akkor született meg, amikor öccse és riválisa, Álmos herceg utódai ültek Magyarország trónján. A fizikai adottságokat tekintve az öcs valószínűleg alkalmasabb királyjelölt volt, ugyanis László (ur. 1077-1095) 1091 után rá és nem Kálmánra bízta Horvátország kormányzását, uralkodása végén azonban mégis legidősebb gyermekét tette meg örökösének. Így esett, hogy Szent László 1095 júliusában bekövetkező halála után Könyves Kálmán foglalta el a trónt, aki országlása két évtizede alatt szinte állandó harcot vívott Álmossal koronája védelmében. Bár a király az 1091-ben megszerzett Horvátországból dukátust hasított ki fivére számára, Álmos 1098-ban fellázadt Kálmán ellen, Tiszavárkonyban azonban a két testvért ekkor még sikerült kibékíteni.

A nyugalom természetesen nem tartott soká, ugyanis a király hatalma biztosítására 1105-ben megkoronáztatta fiát, a későbbi II. Istvánt (ur. 1116-1131), amivel újfent kivívta öccse haragját. Álmos herceg a következő években Lengyelországgal és a csehekkel is szövetségre lépett a Szent Korona megszerzése érdekében, ám bátyja behódolásra kényszerítette őt. Kálmán ekkor Jeruzsálembe küldte lázadozó fivérét, a herceg azonban hazatérése után állítólag merényletet szervezett az uralkodó ellen az általa alapított dömösi apátság átadásánál, majd V. Henrik német-római császárnál (ur. 1106-1125) keresett menedéket, ám az Álmos

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.