Traianus császár vízvezetékének felavatása

Szerző: Tarján M. Tamás

109. június 24-én avatta fel Traianus római császár (ur. 98-117) az Aqua Traianát, Róma tizedik vízvezetékét, mely a Bracciano-tó vizéből látta el a város nyugati felét ivó- és ipari vízzel.

Traianus uralkodása során rendkívüli figyelmet szentelt az infrastruktúra fejlesztésének, és igen sokoldalúan támogatta azt: közmunkák révén kibővítette például Ancona és Ostia kikötőit, felújította a birodalom útjait és hídjait, sőt, a Fossum Traianával ismét összeköttetést létesített a Nílus folyó és a Vörös-tenger között. Róma városát a Forumon zajló nagyszabású beruházásokkal, új fürdőkkel, könyvtárakkal, piactérrel ajándékozta meg, ezenfelül pedig megépíttette a főváros tizedik vízvezetékét, mely a császár után az Aqua Traiana nevet kapta. A Janiculum hegyét és Róma nyugati részét vízzel ellátó építmény – 2009 során felfedezett – víztározói a vulkanikus eredetű Bracciano-tó forrásvizeit gyűjtötték össze, és 56 kilométeren keresztül szállították azt az Örök Városig.

A víz 47 kilométert a föld alatt tett meg, hogy aztán a maradék távon már boltívekbe ágyazott vezetékeken jusson el Rómába. A városba futó vízvezetékek nem csak az ivóvíz, a fürdők, csatornák és szökőkutak ellátásáról gondoskodtak az ókorban, hanem fontos szerepük volt még az élelmiszerellátás szempontjából is. A hatalmas metropolisba érkező gabonaszállítmányokat ugyanis a víz által hajtott malmokban őrölték meg, melyekből Traianus idején jó néhány a Janiculum környékén állt, vízvezetéke is nagyrészt ezek ellátására épült. Nem véletlen, hogy a Rómát 537-ben megostromló keleti gótok is az Aqua Traiana elvágásával próbálták meg térdre kényszeríteni a várost.

A vízvezeték az ókor végéig használatban maradt, és a keresztény Vatikán első lakóit is bőségesen ellátta ivóvízzel, mígnem a fent említett gót támadás következtében befejezte működését. A Rómát támogató Belizár bizánci hadvezér rendeletére később a Tiberis vizével oldották meg a malmok működtetését, így Traianus vízvezetéke szárazon maradt, és a középkor folyamán teljesen tönkrement.

Az Aqua Traianát aztán csak a 16-17. század fordulóján uralkodó pápák városszépítő tevékenysége élesztette újjá: az V. Sixtus által építtetett Fontana dell'Acqua Felice szökőkút utánzására V. Pál hasonló nagyságú építményt – a későbbi Fontana Paolát – akart létrehozni, ehhez azonban a korabeli Rómában hiányzott a megfelelő vízmennyiség. A pápa ezért 1605-től foglalkozni kezdett az Aqua Traiana újraépítésének lehetőségével, majd négy évvel később Giovanni Fontana irányításával megkezdődtek a renoválási munkálatok is. Az ókori vízvezeték 1612-től szolgálta újra az Örök Várost, melyet a rómaiak Pál pápa tiszteletére Acqua Paolára neveztek át, és így is hívják azt mind a mai napig.