Gizella magyar királyné halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1065. május 7-én fejezte be életét Gizella magyar királyné, Szent István felesége, Civakodó Henrik bajor és karintiai herceg lánya, II. Henrik német-római császár(ur. 1002-1024) húga.

Gizella 984 körül született, ebben az időben apja, a civakodó melléknevet joggal viselő Henrik bajor herceg az Enns folyó torkolatának környékén háborúzott Géza magyar fejedelemmel. A magyar törzsszövetség feje végül a 973-as quedlinburgi gyűlésen békét ajánlott és 995-ben feleségül kérte Gizellát fia, István számára. A következő évben megtartott esküvő után a hercegnő kíséretében számos német lovag érkezett Magyarországra, az ő katonai erejük később döntő jelentőségűnek bizonyult a Géza halála után Koppány ellen vívott háborúban (997 körül).

A frigy minden bizonnyal szerepet játszott  István megkoronázásában. A Gizella révén kialakult rokoni kapcsolat nyilván hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország helyzete megszilárdult Európában. A királyné személyesen is nagy szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, társalapítója volt az óbudai és veszprémvölgyi egyházaknak. Szent István asszonya királyné székhelyül az egyik legjelentősebb püspökség központját, Veszprém városát kapta meg.

Gizella keze munkáját is dicséri a máig fennmaradt egyetlen egykorú koronázási jelvény, a palást, amit állítólag udvarhölgyeivel hímzett, és amelyen az egyetlen kortárs ábrázolás fennmaradt a szent királyról. Istvánnak és Gizellának két gyermeke született, közülük Ottó nem érte meg a felnőttkort, a fiatalon varég testőrök vezetőjének (Dux Ruizorum) kinevezett Imre pedig egy vadászbalesetben halt meg, 1031-ben. Miután István 1038. augusztus 15-én elhunyt, örököseként Orseolo Péter (ur. 1038-1041/1044-1046), majd harcok során Aba Sámuel (ur. 1041-1044) szerezte meg a trónt.

Az özvegy királyné helyzete megromlott, 1044-ben menekülni kényszerült az országból. Gizella Passauban telepedett le, belépett a helyi apácakolostorba, melynek később főnökasszonyaként tevékenykedett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig. A királynő sírja később népszerű zarándokhely lett, imádságai során használt keresztjét és csontját később Münchenben ereklyeként őrizték.

Gizellát 1911-ben avatták boldoggá, amit nem csak későbbi önmegtartóztató életével, de a kereszténység terjesztésében szerzett érdemei révén is kiérdemelt: ő volt a magyar történelem első királynéja, a vele kötött frigy pedig döntő szerepet játszott az önálló, keresztény Magyarország megszilárdításában, ami a Szent Istvánt követő megpróbáltatások ellenére sem omlott össze.