rubicon
back-button Vissza
1045. május 26.

Orseolo Péter hűbérül ajánlja fel Magyarországot a császárnak

Szerző: Tarján M. Tamás

„A következő esztendőben a császár visszatért Magyarországba; Péter király húsvét szent ünnepén, a magyarok és németek színe előtt átadta neki Magyarországot aranyozott lándzsa képében.” (Részlet a Képes Krónikából)

1045. május 26-án ajánlotta fel hűbérül Orseolo Péter király (ur. 1038-1041/1044-1046) III. Henrik császárnak (ur. 1039-1056) Magyarországot, miután a német-római uralkodó visszahelyezte őt trónjára. A velencei származású Péter eltávolítására második alkalommal is számos összeesküvést szőttek, a következő évben pedig a Vazul száműzött fiait hazahívó magyarok trónjától és szeme világától is megfosztották őt.

Péter Orseolo Ottó velencei dózse és Szent István király (ur. 1000-1038) egyik leányának – akit a források Gizella, Mária és Ilona néven is említenek – gyermekeként látta meg a napvilágot 1010 táján. Első uralkodónk örököse 1026-ban került Magyarországra, miután II. Konrád német-római császár (ur. 1024-1039) befolyására a velenceiek elkergették Ottót és családját. A köztársaság bukott vezetője Konstantinápolyba menekült, felesége azonban Péterrel együtt István udvarába költözött, aki a források szerint megkedvelte unokaöccsét, és elhalmozta őt adományokkal. A velencei rokon aztán idővel a trón alsó lépcsőjéig emelkedett, ugyanis 1031-ben a király egyetlen fia és kijelölt örököse, Imre herceg egy vadkanvadászaton életét vesztette.

Bár az ősi szokás és a logika azt diktálta volna, hogy István unokatestvéreit, Szár Lászlót és Vazult részesítse előnyben az utódlás terén, végül ifjú unokaöccsére esett választása, ugyanis az előbbi rokon valószínűleg még pogány volt, az utóbbi pedig összeesküvést szőtt az uralkodó ellen.A szent király emellett azért is ragaszkodott Orseolo Péter személyéhez, mert a lehetséges örökösök közül őt tartotta a legalkalmasabbnak életműve folytatására, a keresztény magyar állam alapjainak megszilárdítására. Másfelől viszont István dolgát nagymértékben megnehezítette az a konfliktus, ami Gizella királyné és Péter között húzódott: ellentétük vélhetően az asszony keserűségéből eredt, aki fia elvesztése után végig kellett nézze, hogy egy számára idegen férfi kerül Imre helyére. Szent István maga is tisztában volt felesége és unokaöccse borús viszonyával, ezért nem csak az országnagyokat eskette meg, hogy tiszteletben tartják végakaratát, de örökösével is megígértette, hogy megvédi Gizellát, tiszteletben tartja a királyné jogait és nem fosztja meg őt birtokaitól.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.