Waterloo

A for­ra­dal­mi és na­pó­leo­ni há­bo­rúk­ban (1792—1815) ara­tott fran­cia győ­zel­mek egyik leg­fon­to­sabb oka az volt, hogy az eu­ró­pai nagy­ha­tal­mak na­gyon so­káig nem fog­tak össze Fran­ciaor­szág el­len. 1813-ban azon­ban Oroszor­szág, Po­roszor­szág, Nagy-B­ri­tan­nia és a Habs­burg Bi­ro­da­lom tar­tós és szilárd szö­vet­ség­re lé­pett egy­más­sal, s egye­sült ere­jük­kel már I. Na­pó­leon Fran­cia Csá­szár­sá­ga sem száll­ha­tott szem­be. A fran­cia bi­ro­da­lom a lip­csei csa­tá­ban (1813) el­szen­ve­dett ve­re­ség után om­lott össze, s a császár el­len­fe­lei 1814-ben be­nyo­mul­tak Fran­ciaor­szág­ba. Mi­vel a bi­ro­da­lom meg­sem­mi­sü­lé­sé­vel min­den há­bo­rús te­her a fran­ciák­ra ne­he­ze­dett, a koa­lí­ció had­se­re­geit egy fá­sult, a bé­ke ked­véért a meg­szál­lás­ba is be­le­nyug­vó tár­sa­da­lom fo­gad­ta.