Pápák a magyarországi nemzetközi eucharisztikus kongresszusokon

Mi az a nemzetközi eucharisztikus kongresszus?

Az eucharisztia magyarul oltáriszentséget jelent, a kongresszusi mozgalom ennek jegyében Krisztus társadalmilag elismerhető hatalmát, a világban való valóságos jelenlétét hirdeti. Ennek az eszmének a tiszteletére szervezi meg a katolikus egyház 1881 óta a nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat. Az első Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Lille-ben szervezték meg, 1922-től kétévente, a második világháború óta 3-5 évente került rá sor.  

A 19. század elején a felvilágosodásra – amely a tudomány nevében eljutott a természetfeletti létezésének megtagadásáig, és ösztönözte a szekularizációt – adott egyik válasz az oltáriszentség tisztelete volt. Megjelentek az úgynevezett oltáriszentség-társulások. Az egyházat visszaszorítani igyekvő világban ezek a társulások természetfeletti irányultságukkal arról tanúskodtak a szekularizált társadalomban, hogy az ember teremtett lény, és igenis, létezik a transzcendens valóság.  

Egy laikus délfrancia asszony, Emilie-Marie Tamisier zarándoklatokat kezdett szervezni az oltáriszentséghez köthető csodák helyszíneire. A kezdetben még egyházi részről is gyanakvással kísért zarándoklatok XIII. Leó pápa (1878–1903) támogatásának köszönhetően egyre népszerűbbekké váltak. A rendezvényen a szentmisék mellett előadások is elhangzottak, a csúcspont pedig egy körmenet volt, amihez a helyi hívek is többezres tömegben csatlakoztak. A fő cél Krisztus társadalom feletti uralmának kifejezése volt. Egyúttal ez alkalmat adott a katolikusok öntudatának erősítésére, illetve engesztelésre az egyén és a világ bűneiért, illetve az oltáriszentség mélyebb megismerésére is. Az 1893-as jeruzsálemi kongresszus nemcsak azért volt különleges, mert az Oszmán Birodalomban rendezték, hanem mert itt képviseltette magát először a pápa külön erre a célra küldött követtel. X. Piusz pápa már személyesen vett részt a Rómában tartott kongresszuson, és innen vált hagyománnyá a tömeges elsőáldozás a rendezvényen.  

A szervezést segítendő létrehozták a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Állandó Bizottságát, és 1922-től kezdve a nemzetközi jelleg is erősödött. A két háború között Chicago, Sydney, Buenos Aires vagy éppen Manila is otthont adott az eseménynek, miként Budapest is. Jungmann jezsuita szerzetes stációs misékhez hasonlította a világ különböző pontjain megtartott kongresszusokat. Ezért ezeket statio orbisnak, azaz a ’földkerekség stációjá’-nak nevezik. A szokás lényege, hogy hamvazószerdától kezdve a nagyböjt szerdáin és péntekein reggelente a város más és más templomában gyűlnek össze a hívek, ahol a helyi közösség imára és elkötelezettsége megújítására hívja fel az egyetemes egyházat.  

Pacelli és Montini

Ünnepélyes külsőségek közepette 1938. május 25-én megkezdődött Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszus, amelyen több 100 000 hívő vett részt. Volt már egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor, 1912-ben Magyarország még az Osztrák–Magyar Monarchia részeként volt rendezője a Bécsben tartott eseménynek. Magyarország 1938-ban ráadásul Szent István király halálának 900. évfordulóját is ünnepelte. A vatikáni küldöttség május 23-án délelőtt érkezett a Keleti pályaudvarra, ahol Horthy Miklós kormányzó és Imrédy Béla miniszterelnök fogadta őket, a gépkocsioszlopot az utca két oldalán álló ünneplő tömeg köszöntötte. Négy nappal később Pacelli bíboros a Hősök terén tartott zárómisét félmillió hívő jelenlétében. A záró eucharisztikus körmenet több százezres közönségét egy májusi zivatar is próbára tette. 

A rendkívül feszült nemzetközi helyzetre való tekintettel – alig két hónappal az Anschluss után – a szervezők mindenképpen politikamentes, belső egyházi ünnepet akartak. Serédi Jusztinián esztergomi érsek (1928–1945) a világegyház püspökeinek küldött meghívólevélben utalt rá, hogy az eucharisztikus kongresszus válasz a kor egyházellenes támadásaira is, és imádkoznak a fenyegető háború elkerülése érdekében. Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, pápai legátus megnyitóbeszédében kifejezte, miként áll szembe a katolikus tanítás a nácizmussal és a kommunizmussal. Magyarországra mint a kereszténység védőbástyájára hivatkozott ebben a helyzetben. 

Növelte a bíboros népszerűségét, hogy egyes megnyilatkozásai, például a nyitóbeszédének kezdő mondatai magyarul hangzottak el. Magyarországi látogatása végén, elutazása napján, május 30-án a Szent Koronát is megtekintette. A Szent Korona akkoriban nem volt közszemlére kitéve, így a bíboros külön kérésére került sor erre az alkalomra. Sajnálatos árnyat vetett a kongresszusra és Pacelli magyarországi tartózkodására, hogy a kongresszus zárónapján, május 29-én fogadta el a parlament az első zsidótörvényt.

Pacelli bíboros 1938-ban még XI. Pius pápa képviselőjeként látogatott Magyarországra – egy év múlva aztán ő lett a következő pápa, XII. Pius (1939–1958) néven. Magyarországi élményei is eszébe juthattak, amikor a magyar egyház 1944-től egyre nehezebb helyzetbe került. XII. Pius következetesen támogatta Mindszenty József bíboros küzdelmét az ateista, kommunista diktatúrával szemben, amely nyíltan támadta az egyházakat. Az 1956-os forradalom mellett három írással és egy rádióbeszéddel állt ki. Személyében a magyarság sorsát jól ismerő pápa ült Szent Péter trónján. 

Még egy később fontossá váló személy is jelen volt az 1938-as nemzetközi eucharisztikus kongresszuson. Ő a későbbi VI. Pál, aki Giovanni Battista Montini néven volt tanúja a magyarországi vallásosságnak. A diplomáciában aktív Montini az 1920-as évektől – kisebb megszakítással – három évtizeden keresztül szolgált a mindenkori pápa mellett Rómában, az államtitkárságon. 1937 decemberétől lett Pacelli bíboros államtitkár közvetlen munkatársa, államtitkár-helyettesi kinevezéssel. Szolgálata tovább folytatódott, miután Pacellit pápává választották.

1938-ban a Budapestre érkező Montiniről a Nemzeti Újság életrajzot és fényképet is közölt, kiemelve, hogy „ő a legbizalmasabb munkatársa Pacelli bíborosnak”. Montini részt vett a kongresszust kísérő eseményeken, és neki is alkalma volt megtekinteni az abban az időben elzárva őrzött Szent Koronát. Benyomásait így foglalta össze: „Még mindig látom a jámborság, a hit, a rend és a szépség nagyszerű megnyilatkozásait. Minden a legjobban sikerült. Valóban nem lehet jobbat, szebbet elvárni. A pápai delegáció számára mindenütt kitüntető tisztelet. Kardinálisunk [Pacelli – szerk.] sugárzó egyéniségnek bizonyult. Azt hiszem, az ünnepélyek sok lélekben maradandó áldásos benyomást keltettek.”

Valószínűleg ez így is volt. Egy negyedszázaddal később, 1963-ban választotta meg Montinit pápának a konklávé. VI. Pál pápának (1963–1978) mint egykori vatikáni diplomatának igazán fontos volt Kelet-Európa. Nyitni próbált a kommunista országok vezetői felé, hogy javítsa a térségben az üldözött egyház helyzetét. Még a Mindszenty-per következtében kiátkozott Kádár Jánost is fogadta a Vatikánban. Az apró lépések politikája ekkor még nem hozott áttörést, de lassan normalizálni kezdte az egyház és a kommunista rezsimek kapcsolatát. Igazán jól előkészítette a terepet II. János Pálnak.

Ferenc pápa Budapesten

Ferenc pápa volt az egyetlen, aki hivatalban lévő pápaként vett részt a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (NEK) 2021. szeptember 12-én. A világjárvány miatt kereken egy évvel később rendezték meg az eredetileg 2020-ra tervezett eseményt. A pápa a kongresszus Hősök terén celebrált zárómiséjére érkezett a magyar fővárosba. Nagy megtiszteltetés volt ez, hiszen a 2000-es jubileumi évben Rómában tartott NEK óta személyesen a pápa nem vett részt a kongresszusokon. A pár órás magyarországi tartózkodás után a Szentatya Szlovákiába utazott tovább. A pápa a reménység zarándokútjának tartotta e két ország meglátogatását, ahol a gyökerekhez kívánt visszanyúlni, és közösen imádkozott más vallások képviselőivel is. 

A magyarországi élményei indíthatták a pápát arra, hogy 2023-ban újra ellátogasson hazánkba. A 2021-es látogatáson ígéretet tett a magyaroknak a visszatérésre, amelyet most vált valóra. Szeptemberi látogatása után úgy érezte, több időt akar eltölteni a magyar hívekkel, így most háromnapos országlátogatásra kerül sor. A tervek szerint a pápa szót ejt majd a zsidók második világháborús deportálásáról és az embermentőkről, valamint imádkozik az ukrajnai háború mielőbbi befejezéséért is. Valószínűleg üzenetet fogalmaz majd meg a népek Európája felé az eredeti európai szellemiség felébresztésére, és beszél a környezetvédelemről is. Ferenc pápa eddigi 40 Itálián kívüli utazása során ez a második olyan alkalom, amikor egy olyan országba látogat, ahol már járt korábban.

A Magyarországon járt pápákkal és magyarországi tartózkodásukkal számos írás foglalkozott korábban a Rubicon hasábjain. A téma iránt érdeklődőknek ezek közül ajánlunk most kettőt: 

Jávor Miklós: Ferenc pápa (2023/5), amely bemutatja a pápa ifjúkorát és motivációit. 

Németh László Imre: II. János Pál pápa magyarországi útjai (2019/6), amely bemutatja mind az 1991-es, mind pedig az 1996-os utazás rejtelmeit.