Az 1526. évi mohácsi vereség a magyar történelem egyik legnagyobb katasztrófája, amelyben a magyar hadvezetés járatlansága, a magyar politikai elit széthúzása, az ellenfél túlereje és az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a hadsereg zöme megsemmisült, maga a király pedig menekülés közben a Csele-patakba fulladt.
A középkori Magyarország ezzel elenyészett, véres polgárháború vette kezdetét, az ország három részre szakadt, a nemzet megkezdte élet-halál harcát, és Európa védőbástyája lett keleten. Mindannyian ismerjük ezt a történetet, ám ritkán tesszük fel a kérdést magunknak: vajon tényleg csak így lehet elmesélni?
Tóth Zsombor kitűnő kolozsvári irodalomtörténész vette a bátorságot, hogy megkérdőjelezze e narratíva egyetemes érvényét. Szellemesen és némileg provokatívan szerinte „(»csak«) az történt, hogy a török túlerő az elvárásokat visszaigazolva győzedelmeskedett a magyar sereg felett, amely még királyát is elveszítette. 1526. augusztus 29-én, Keresztelő Szent János fejvételének ünnepén, egy szerdai napon történt mindez…”
Bár adataiban nincs különbség, hatalmas az eltérés a két történetben, ami sokkal inkább köszönhető az elbeszélőnek, mint a cselekménynek. De mi van, ha az utóbbi narratíva áll közelebb az igazsághoz, és Mohács csak vesztes csatáink egyike, amelyből nem következett semmiféle determináció a későbbiekre nézve?
Bölcsészettudományi
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
