Az 1848–49. évi szabadságharc katonai vereségét követően a magyar emigrációnak számot kellett vetnie az elmúlt egy év tanulságaival. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy nem lehet egyszerre sikerrel harcolni az Osztrák Császárság hadserege és a hazai nem magyar nemzetek fegyveres erői ellen a magyar függetlenség kivívása érdekében. Ahhoz, hogy egy újrainduló küzdelem sikeres lehessen, meg kell egyezni a hazai nemzetiségekkel, elsősorban a románokkal, a szerbekkel, illetve a társnemzet horvátokkal. Az 1850-es évek második felétől ez kiegészült a félfüggetlen román és szerb államoknak a megállapodásba történő bevonásával. Kossuth Lajos és társai az 1849–1867 közötti 18 évben több olyan tervet is felvázoltak, amelyek célja a nemzetiségi igények (legalább részleges) kielégítése s egyben a történelmi Magyarország egységének fenntartása volt.
1849-ben egyértelművé vált, hogy Magyarország önerejéből nem tudja kivívni függetlenségét, s nem tudja visszaállítani még az 1848 előtti korlátozott önállóságát sem. Az orosz szövetséggel megtámogatott Osztrák Császárság katonai erejének ellensúlyozásához a magyar politikának szövetségesek után kellett néznie. Erre természetszerűleg több mód is adódott.
Kire lehet számítani?Az egyik a külföldi szövetségesek keresése. E tekintetben az 1848–49.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
