11 perc olvasás
Ma már – közel másfél évszázaddal a tragikus esemény után – többé-kevésbé megnyílt az a történelmi távlat, amelyből különösebb érzelmek, elfogultság nélkül tekinthetünk vissza a „legnagyobb magyar” utolsó heteinek, napjainak, óráinak történetére. Nincs olyan hatalmi, netán személyes érdek, amely el tudná zárni a fennmaradt forrásokat vagy meg kívánná másítani a történelmi tényeket.
Nem sokkal a halálhír vétele után már terjedni kezdett a szóbeszéd: az öngyilkosság porhintés csupán, és a bécsi udvar sötét erőit kell keresni a háttérben. Ők gyilkoltatták meg Széchenyi Istvánt – suttogták a nemesi portákon és a jobbágykunyhókban egyaránt –, hogy bosszút álljanak rajta az önkényuralmi rendszerrel szembeni kíméletlen kritikájáért, és hogy ne lehessen a nemzeti követeléseket mind határozottabban újra hangoztató magyarság szellemi vezére.
Cui prodest?Igaz volt-e vajon e
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta
