A történelmi Magyarország végnapjaiban kialakult „átmeneti” vagy „kérészállamok” között a Székely Köztársaság tervezete egészen különleges helyet foglal el. Bár tulajdonképpen létre sem jött – számos más hasonló kezdeményezéstől eltérően –, a székely önszerveződésnek komoly előzményei voltak, utóélete pedig mindmáig tart.
A székelyek megtelepedése a ma Székelyföldnek nevezett régióban a 13. századra fejeződött be. A magyar királyok azért telepítették őket az ország délkeleti sarkába, hogy biztosítsák a Keleti-Kárpátokban húzódó határ védelmét. Katonai szolgálatuk fejében a székelyek – a kunokhoz, a jászokhoz és kezdetben egyes erdélyi román közösségekhez hasonlóan – különleges jogokban részesültek. Vármegyék helyett székekbe szerveződtek, saját önkormányzatuk mellett adómentesség, valamint kollektív, a nemesekéhez hasonló szabadság illette meg őket. Mindez megkülönböztette a székelyeket Erdély többi jelentős társadalmi csoportjától: mind a nemességtől, mind a vármegyék jobbágyságától, mind pedig a szintén autonómiával rendelkező szászoktól, és a késő középkortól a tartomány belső rendjének egyik pillérévé tette őket („unio trium nationum”).
A Rákóczi-vár romjai az ezeréves határon. Gyimesbükk, 1918 előttJogállásuk és berendezkedésük azonban idővel számos változáson ment keresztül. Ezekre egyrészt a társadalmi átalakulások
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
